Közel tizenhétezer órát töltött a magasban, több mint 10 millió km megtett út és megannyi élmény van a siroki származású Szakács Gábor mögött.
Szakács Gábor ma a Travel Service Légitársaság Kft. főpilótája és repülési igazgatója, valamint Boeing 737-es oktató- és vizsgáztató kapitány. A kezdetekről, különleges munkájáról, a magaslatokról és földközeli pillanatokról beszélgettünk vele.
– Hol és mikor érintette meg a repülés világa, mikor kezdett érdeklődni e csodálatos terület iránt?
Sirokban nőttem fel, ami számomra a világon mindig a legszebb hely marad. Egy idő után szerettem volna kitekinteni a világra, közelebb kerülni a repülőgépekhez. Ezt ott, a Mátra alján, nemzetközi repülőtér hiányában sajnos nem tudtam megvalósítani. Hangsúlyozom: lélekben én mindig siroki maradok. Édesanyám kárpátaljai magyar, munkácsi származású, ezért sokszor voltam ott nyaranta a rokonoknál. Munkács akkoriban a Szovjetunió határain belül lévő, legnyugatibb katonai repülőtérrel rendelkező város volt. Ez azt jelentette, hogy a keleti blokk legmodernebb vadászgépei éjjel, nappal, még hétvégén is repültek. Engem ez kisgyerekként ámulatba ejtett. Az a hang, az a rengeteg gép! Ez az élmény alapjaiban befolyásolta a pályaválasztásomat. Édesanyám várandós volt velem, amikor repülőn utazott, lehet, hogy már ez is hatott rám.
– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki pilóta lehessen?
Amikor én kezdtem a pályát, akkor még főiskolai vagy egyetemi diploma kellett ahhoz, hogy valaki utasszállító repülőgépet vezethessen. Ma már sajnos erre már nincs szükség. Azért nem árt, ha valakinek van némi műszaki érzéke, illetve nem fél a repüléstől. Természetesen van egészségügyi alkalmassági követelmény is. Ez a katonai pilótáknak jóval szigorúbb, a polgári repülésben kevésbé. A műszaki érzéken felül szükség van bizonyos veleszületett adottságokra is, ezek hiányában nem lehet megtanulni repülőgépet vezetni. Nem árt jó tanulónak lenni, és fontos, hogy angolul is legalább középfokú szinten tudjon a jelölt.
– Hány éve pilóta? Merre járt már a világban?
Kis motoros gépeken 1999 óta repülök, utasszállító repülőgépet pedig 2003-óta vezetek. Először elsőtiszt (másodpilóta) voltam, majd 2006-tól kapitány. Jelenleg 14520 repült órám van és 12750 leszállásom, és kb. 8 millió 315 ezer km-t repültem eddig. Úgy vélem, talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, van némi tapasztalatom a szakmámban. Nagyon sok helyen jártam már, Ausztráliát és az Antarktiszt kivéve minden földrészen megfordultam. Az Antarktiszon ugyan van olyan jéggel fedett reptér, ahol le tudnának szállni a gépeink, de eddig még nem mutatkozott igény az utazási irodák részéről antarktiszi kirándulásokra.
– Hogyan képzeljük el egy munkával töltött napját?
Azt szoktam mondani, hogy folyamatosan a hobbimnak élek, a munkám, a hivatásom a szenvedélyem. A járat indulása előtt 1 óra 15 perccel kell a reptéren lennünk, ahol megtörténik az eligazítás, s meghatározzuk a szükséges üzemanyag mennyiségét. Kimegyünk a géphez, amit előkészítünk indulásra. A tankolás után beszállnak az utasok, berakják a poggyászokat a raktérbe és indulunk is. A célállomáson általában 50 percet töltünk, és már fordulunk is vissza. A járat hosszától függően maga az utazás 2-3, de akár 15 órás elfoglaltságot is jelenthet.
– Mesélne a legutóbbi Facebook-os történetéről, ahol egy siroki zászlóval látható?
Láttam a közösségi oldalon, hogy egyre több helyen jelenik meg a siroki zászló. Megkerestem Tuza Gábor polgármester urat, hogy hogyan juthatnék én is hozzá egy zászlóhoz, mert nagyon sok helyre el tudnám vinni magammal. A zászlót megkaptam, és első körben egy innsbrucki járatra vittem magammal, le is fotóztam. Rengeteg helyen megfordulok, de főleg olyan helyeken szeretnék fényépet készíteni a számomra kedves zászlóval, ahol egyértelműen azonosítható a helyszín.
– Mire jut még idő a munkája mellett?
Szabadidőmben, ha akad olyan, akkor kisgépeken, veterán gépeken repülök. A veterán gépek között van több is, amiből az egész világon csak 1 példány van repülőképes állapotban, s ezek a matuzsálemek itt vannak Magyarországon! Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ilyen gépek közelébe engednek, és repülhetek rajtuk. Repülök és repülős bemutatókat tartok egy magán tulajdonban lévő, sugárhajtású, oktató vadászgéppel, az L-29 Delfinnel is. A gép minden fegyverzete hatástalanítva van, csak így lehetett polgári gépként lajstromba vetetni. Ez a gép az egyetlen ilyen típusú idehaza, de az egész világon is már kevesebb, mint 20 darab van belőle repülőképes állapotban.
Van egy ultrakönnyű repülőgépekből álló kötelék, a Hajdú-Apolló trió, abban a csapatban is repülök, alkalmanként velük is tartunk bemutatókat.
Forrás: kékesonline
