Az országosan is egyedülálló infrastruktúrának köszönhetően komplex kormeghatározási feladatokat tudnak elvégezni a kutatók és a hallgatók, akár több százezer év távlatából is. Tudományos újdonságnak számít legújabb felfedezésük is, amely szerint az utóbbi háromszáz évben a Fekete-tenger nyugati partvidékére, visszatérő jelleggel több cunami is kifuthatott. Ebben az esetben is az üledékek laborvizsgálata, képződési koruk meghatározása szolgáltatott bizonyítékokat.
A cunamik hatalmas pusztításra képesek. Gondoljunk csak az épp 20 évvel ezelőtti dél-kelet-ázsiai szökőárra, ami több mint 230 000 ember életét követelte Indonéziában, Thaiföldön és a térség számos további országában. Kialakulásuk legtöbbször földrengésekhez vagy földcsuszamlásokhoz köthető.
Bár a Fekete-tenger esetében a fentihez hasonló nagyságú cunamik nem, csak kisebbek fordulhattak elő, egy a Bukaresti Egyetem által kezdeményezett kutatás mégis célul tűzte ki a veszély nagyságának felmérését, hiszen Románia fekete-tengeri partvidékére egyre többen költöznek és az utóbbi években jelentősen nőtt a beépítettség.
A cunamiüledékeket a mai tengerszint felett 8 méterrel, a parttól több száz méterre lévő természetes mélyedésekből gyűjtötték a román kollégák a népszerű üdülőhely, Mangalia térségében. A szegedi mérések alapján a koradatok jól korrelálnak az 1794-es és 1901-es földrengésekkel. Az utóbbi által előidézett cunamiról vannak feljegyzések is, de az 1794-es szökőárról nincs információ, így annak rekonstruálása eredményeink alapján lesz lehetséges – tájékoztatott Dr. Sipos György, az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének oktatója.
Az SZTE geokronológiai laboratóriuma több egységből áll és két fő módszert használ. Komplexitása is abból adódik, hogy a szerves anyagokra fókuszáló radiokarbon vizsgálatok mellett a lumineszcens módszer is része az eszköztárnak, ami pedig szervetlen üledékek esetében is lehetővé teszi különböző üledékek képződési korának meghatározását.
A lumineszcens módszerrel azt lehet vizsgálni, hogy az üledékszemcsék eltemetődésük óta mekkora radioaktív dózist nyeltek el a környezetükből. A természet ugyanis tele van radioaktív izotópokkal, és az ezekből érkező sugárzás változást idéz elő a vizsgált ásványi szemcsék kristályszerkezetében, melynek mértéke arányos az idővel.
Ezt a változást, azaz a sugárzás hatására gerjesztődött, majd pedig csapdázódott elektronok mennyiségét lehet utólagosan kimutatni a műszerek segítségével, és ebből lehet következtetni az elnyelt dózis nagyságára. Végső soron azt lehet megállapítani, hogy a szemcséket mikor érte utoljára napfény, ugyanis fény hatására a szemcsék újrakezdik az idő mérését – mondta el Dr. Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. A labor segít bekapcsolódni a magyar kutatóknak a nemzetközi projektekbe is.
A szegedi kutatók a speciális laborfelszereltségnek köszönhetően számos nemzetközi együttműködésben vettek már részt. Ilyen projektek keretében vizsgálták például Közép-Amerikában, Guatemalában a maja alföldön az egykori maják mezőgazdasági tevékenységét, illetve hamarosan meg fog jelenni egy cikkük, amiben az Egyesült Arab Emírségekben több ottani oázis üledékei alapján vizsgálták francia és német kutatókkal, hogy mely időszakokban volt csapadékosabb az éghajlat a Rub-al-Khali területén, ami a világ legnagyobb összefüggő homoksivataga.
A fekete-tengeri cunami üledékek kutatása a PNRR-III-C9_2022-I8-CF253 (ChronoCaRP) projekthez kapcsolódik, de a kutatócsoport tevékenysége a jövőben a Földközi-tenger keleti medencéjére is ki fog terjedni, a mintagyűjtés a tavasszal indul az Égei-tenger térségében. Mivel kiemelt figyelmet érdemlő természeti veszélyforrásról van szó, a kutatás eddigi eredményeit a május végén Szegeden megrendezésre kerülő természeti veszélyekkel és a klímaváltozással foglalkozó nemzetközi konferencián is bemutatják.
