A KSH új, Klímaindikátorok Magyarországon című interaktív kiadványa közel ötven látványos mutató segítségével szemlélteti az éghajlatváltozás legfontosabb hazai folyamatait, következményeit, valamint az alkalmazkodás és a kibocsátáscsökkentés terén elért eredményeket.
Magyarország éghajlata az elmúlt évtizedekben számottevően megváltozott. Az ország átlaghőmérséklete folyamatosan emelkedik, gyakoribbá és hosszabbá váltak a hőhullámok, miközben évről évre nő a hőségnapok és a trópusi éjszakák száma. A KSH adatai szerint míg 2000 előtt jellemzően legfeljebb 2-3 trópusi éjszakát regisztráltak évente, addig például tavalyelőtt már 16 ilyen éjszaka fordult elő országos átlagban.
(A trópusi éjszaka esetében a napi minimum-hőmérséklet nem süllyed 20 °C alá.) A 2025-ös átmeneti visszaesés ellenére növekvő tendencia arra utal, hogy a nyári éjszakák melegedése fokozódik, ami kedvezőtlenül befolyásolja az emberek komfortérzetét, és növeli a hőhullámok okozta egészségügyi kockázatokat.
A hosszú távú tendenciák szintén egyértelműek: a nyári középhőmérséklet 1901 és 2025 között több mint 2 Celsius-fokkal emelkedett Magyarországon. A Klímaindikátorok Magyarországon című kiadvány egyik leglátványosabb ábrája az éves középhőmérséklet 1991–2020-as átlagtól való eltérését mutatja be, amely jól szemlélteti az elmúlt évtizedek felmelegedési trendjét.
Az éghajlatváltozás azonban nemcsak a hőmérsékletben, hanem a csapadékviszonyokban is megmutatkozik. Miközben az éves csapadékmennyiség nem változott egyértelműen, annak időbeli eloszlása jelentősen átalakult. Az elmúlt több mint száz év során átlagosan 22 nappal csökkent a csapadékos napok száma, ugyanakkor ma már egyre gyakrabban fordul elő, hogy rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullik.
A 20 milliméternél nagyobb csapadékkal járó napok számának növekvő trendje arra utal, hogy az éves csapadék egyre nagyobb része intenzív záporokhoz és zivatarokhoz kapcsolódik. A szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedését jól szemlélteti a szupercellák egyre sűrűbb előfordulása is.
A változó éghajlat hatásai különösen erősen jelennek meg a mezőgazdaságban. Az aszályok előfordulása és intenzitása növekszik, elsősorban az Alföldön, ahol az aszály továbbra is a legnagyobb károkat okozó természeti veszélyforrás. Emellett a jégeső, a tavaszi fagy, a felhőszakadás és a viharkárok jelentősége is egyre nagyobb.
A természetes ökoszisztémák változását jelzi az is, hogy a Szaharától délre telelő vándormadarak (fecskék, gólyák) állománya 1999 és 2025 között mintegy 23%-kal csökkent Magyarországon. Bár hazánk erdőterülete az ezredforduló óta közel 175 ezer hektárral bővült, és növekedett az öntözhető mezőgazdasági területek nagysága is – a ténylegesen öntözött terület és erdeink állapota továbbra is jelentős mértékben függ az időjárási viszonyoktól.
A helyzet drámaiságát jól mutatja, hogy a 2025-ös erdőkárok hátterében meghatározó szerepet játszott a hosszan tartó szárazság, amely az összes károsodás mintegy kétharmadáért volt felelős.
A kiadvány a klímaváltozás egészségügyi következményeire is rámutat. A hőhullámok nemcsak a természeti környezetet terhelik, hanem az emberi szervezetet is. Az éghajlat melegedése, a hőhullámok várható gyakoribbá és intenzívebbé válása azt is jelenti, hogy a többlethalálozás a hőségriasztásos napok számának emelkedésével párhuzamosan alakulhat.
A kiadvány nemzetközi összefüggésekre is kitér. A légköri szén-dioxid-koncentráció 2025-ben meghaladta a 427 ppm-et (ez az egymillió részecskére jutó szén-dioxid-molekulaszámot mutató arányszám), ami több mint 50 százalékkal magasabb az iparosodás előtti szintnél.
A légköri szén-dioxid-koncentráció és a globális középhőmérséklet alakulása között rendkívül szoros kapcsolat figyelhető meg. (Hazánk egy főre jutó karbonlábnyoma 2023-ban 5,15 tonna szén-dioxid volt. Ez a Magyarországon fogyasztott vagy beruházott termékek teljes termelési láncában keletkezett közvetett, valamint a háztartások közvetlen szén-dioxid-kibocsátásából tevődik össze. A karbonlábnyom legnagyobb részét az importált termékek és szolgáltatások előállításához kapcsolódó terhelések adják.)
A KSH-kiadvány természetesen nemcsak a kihívásokra, hanem a kedvező folyamatokra is felhívja a figyelmet. Hosszabb távon csökkent Magyarország üvegházhatásúgáz-kibocsátása, javult a gazdaság energiaintenzitása, miközben a megújuló energiaforrások részaránya közel háromszorosára emelkedett. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: noha a különbség az elmúlt három évtizedben számottevően mérséklődött, hazánk fajlagos energiaigénye továbbra is magasabb az Európai Unió átlagánál.
A kiadvány társadalmi összefüggésekre is rávilágít. A háztartások energiafelhasználásának vizsgálata például azt mutatja, hogy 2024-ben minden jövedelmi csoportban a földgáz volt a legelterjedtebb elsődleges fűtési energiaforrás (a magyar háztartások 58%-a gázzal fűt), ugyanakkor a tűzifa használata továbbra is jelentős jövedelmi különbségeket mutat. (Az első jövedelmi ötödbe tartozó háztartások 34%-a fűt fával.)
A Klímaindikátorok Magyarországon című kiadvány adatai alapján kijelenthetjük: Magyarországon egyszerre erősödnek a klímaváltozás hatásai és az azokhoz való alkalmazkodást, illetve a kibocsátások mérséklését célzó folyamatok. Az interaktív adatvizualizációk és idősorok segítségével a kiadvány közérthető módon tárja fel az éghajlat, a gazdaság, a környezet és a társadalom közötti kapcsolatokat.
