A munkaviszony megszűnése és megszüntetése nem ugyanaz
A hétköznapi beszédben mindenre azt mondjuk, hogy „felmondás”, a Munka Törvénykönyve azonban különbséget tesz megszűnés és megszüntetés között. Megszűnéskor a munkaviszony külön felmondó nyilatkozat nélkül, valamely jogi tény következtében ér véget. Ilyen például a határozott idő lejárta. Megszüntetéskor viszont az egyik fél nyilatkozata vagy a felek megállapodása zárja le a jogviszonyt.
| Az esemény | Ki dönt róla? | Kell felmondási idő? | Jár automatikusan végkielégítés? |
|---|---|---|---|
| Munkáltatói vagy munkavállalói felmondás | Az egyik fél | Főszabály szerint igen | Csak meghatározott munkáltatói felmondásnál |
| Közös megegyezés | Mindkét fél | Csak ha beleírják | Csak ha megállapodnak róla |
| Határozott idő lejárta | Automatikus | Nem | Főszabály szerint nem |
A hatályos Munka Törvénykönyve a megszüntetés három formáját nevesíti: a közös megegyezést, a felmondást és az azonnali hatályú felmondást.
Négy dátumot kell különválasztani
A felmondás átvételének napja, a felmondási idő kezdete, az utolsó munkában töltött nap és a munkaviszony megszűnésének napja nem feltétlenül azonos. Ha például a munkáltató szeptember 4-én közli a felmondást, a felmondási idő főszabály szerint legkorábban szeptember 5-én kezdődik.
A munkáltató a felmondási idő legalább felére köteles felmenteni a munkavállalót a munkavégzés alól. Emiatt az utolsó tényleges munkanap korábbi lehet, mint a munkaviszony megszűnésének napja. A munkabér, a biztosítási jogviszony és az álláskeresőként történő nyilvántartásba vétel szempontjából azonban a jogviszony megszűnésének dátuma a meghatározó.
Munkáltatói felmondás: az indok nem lehet puszta formaság

A munkáltatói felmondást főszabály szerint írásba kell foglalni és meg kell indokolni. Az indok a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével függhet össze. Ilyen lehet például egy valós átszervezés, egy munkakör tényleges megszüntetése vagy a munkavállaló dokumentált alkalmatlansága.
Nem elegendő egy általános kijelentés, például hogy „megszűnt a bizalom”. Az indoknak világosnak kell lennie, és vita esetén a munkáltató bizonyítja annak valóságát és okszerűségét. Nemcsak annak kell tehát igaznak lennie, amit a felmondás leír, hanem abból észszerűen következnie is kell annak, hogy a munkaviszonyt nem lehet fenntartani.
A felmondási idő alapesetben 30 nap. Munkáltatói felmondásnál a munkáltatónál eltöltött idő alapján ez fokozatosan hosszabbodik: három év után 5, öt év után 15, nyolc év után 20, tíz év után 25, tizenöt év után 30, tizennyolc év után 40, húsz év után pedig 60 további nappal.
Fontos tévhit, hogy betegállomány alatt egyáltalán nem közölhető felmondás. A keresőképtelenség önmagában általában nem felmondási tilalom, de munkáltatói felmondásnál a felmondási idő kezdete későbbre tolódhat.
Más élethelyzetekben – például várandósság, szülési, apasági vagy szülői szabadság, illetve gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság alatt – felmondási védelem állhat fenn. A részletszabályok és bizonyos esetekben a munkáltató megfelelő tájékoztatása ezért döntő jelentőségű.
Végkielégítés sem minden munkáltatói felmondáskor jár. Általában legalább három év munkaviszony szükséges hozzá, és kizáró ok lehet például, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége. A jogosultságot mindig a felmondás indokával és a munkaviszonyban töltött idővel együtt kell vizsgálni.
Közös megegyezés: csak az jár, ami az okiratban szerepel
A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése rugalmas megoldás, de csak akkor jön létre, ha azt mindkét fél valóban elfogadja. A munkavállaló nem köteles azonnal aláírni a munkáltató által elé tett dokumentumot. A „közös megegyezés” elnevezés önmagában nem jelenti azt, hogy az ajánlat a munkavállaló számára kedvező.
Közös megegyezésnél nincs automatikus, törvény szerinti felmondási idő, munkavégzés alóli felmentés vagy végkielégítés. Ezek akkor illetik meg a munkavállalót, ha a megállapodás kifejezetten tartalmazza őket.
Az aláírás előtt ezért össze kell hasonlítani az ajánlatot azzal, ami munkáltatói felmondás esetén járna:
- mennyi lenne a felmondási időre járó díjazás;
- járna-e végkielégítés;
- mikor szűnne meg a munkaviszony és a biztosítás;
- hogyan számolnák el a ki nem adott szabadságot;
- milyen további juttatásokat veszítene el a munkavállaló.
A dokumentumban egyértelműen szerepeljen a munkaviszony megszűnésének napja, a kifizetések jogcíme és összege, valamint a szabadság elszámolása. A „feleknek nincs egymással szemben követelésük” mondat később más igények érvényesítését is megnehezítheti.
A már aláírt közös megegyezést nem lehet pusztán azért visszavonni, mert a munkavállaló meggondolta magát. Tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés esetén azonban megtámadható. Főszabály szerint 30 nap áll rendelkezésre a tévedés felismerésétől vagy a fenyegetés megszűnésétől, hat hónap elteltével pedig a megtámadás joga már nem gyakorolható.
Határozott idejű munkaszerződés: a lejárat nem felmondás
A határozott idejű munkaviszony a munkaszerződésben meghatározott napon vagy más, egyértelműen meghatározható esemény bekövetkezésekor automatikusan megszűnik. Ehhez nem szükséges külön felmondás, és főszabály szerint nem jár felmondási idő vagy végkielégítés.
A munkáltató előre jelezheti, hogy nem kívánja meghosszabbítani a szerződést, de az értesítés hiánya önmagában nem akadályozza meg a munkaviszony lejáratát. A dolgozónak ezért már a szerződés aláírásakor érdemes pontosan ellenőriznie, hogy meddig tart a foglalkoztatás.
Ha a munkáltató a határozott idő lejárta előtt akarja megszüntetni a jogviszonyt, felmondással csak törvényben meghatározott okokból teheti meg. Indokolás nélküli azonnali megszüntetésnél a munkavállalót legfeljebb 12 havi, illetve az ennél rövidebb hátralévő időre járó távolléti díj illeti meg.
A munkavállaló is felmondhatja a határozott idejű szerződést, de olyan okot kell megjelölnie, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi vagy számára aránytalan sérelemmel jár.
Az azonnali hatályú felmondás külön kategória
Az azonnali hatályú felmondást főszabály szerint súlyos kötelezettségszegés vagy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás alapozhatja meg. Az ok megismerésétől számított 15 napos határidő különösen fontos.
Próbaidő alatt viszont bármelyik fél indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt. A nyilatkozatot azonban még a próbaidő lejárta előtt szabályszerűen közölni kell a másik féllel.
Mikor lehet jogellenes a munkaviszony megszüntetése?
Figyelmeztető jel lehet a szóbeli közlés, a homályos vagy ellentmondásos indok, a felmondási védelem megsértése és a hibás elszámolás. A jogszerűség az alábbi kérdésekkel ellenőrizhető:
- Írásban kaptam meg a dokumentumot, és bizonyítható az átvétel napja?
- Pontosan megnevezi a megszüntetés jogcímét és a munkaviszony utolsó napját?
- Az indok világos, valós és okszerű, illetve fennáll-e különleges védelem?
- Helyesen számolták ki a felmondási időt, a szabadságmegváltást és a végkielégítést?
A munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos keresetet általában a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni. Ez rendkívül rövid határidő, ezért vitás helyzetben nem célszerű megvárni az elszámolást vagy a kilépőpapírok kiadását. A Kúria gyakorlata is hangsúlyozza a 30 napos bírósági igényérvényesítési határidő jelentőségét.
Mit tegyen a munkavállaló a dokumentum átvételekor?
Kérjen saját példányt, jegyezze fel az átvétel időpontját, és ne írjon alá közös megegyezést anélkül, hogy kiszámolta volna annak következményeit. Az átvétel igazolása nem feltétlenül jelenti a dokumentum tartalmának elfogadását. Érdemes megőrizni a munkaszerződést, a bérjegyzékeket, a teljesítményértékeléseket és a releváns levelezést.
A munkáltatónak felmondásnál legkésőbb az utolsó munkában töltött napig, más esetben legkésőbb a megszűnést követő ötödik munkanapig kell rendeznie a járandóságokat és kiadnia az igazolásokat.
Ezt követően haladéktalanul célszerű kérni az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételt. A hivatalos ügyintézés lépéseit a Digitális Állampolgár tájékoztatója foglalja össze.
Összegzés
A döntő kérdés nem csupán az, hogy mikor kell utoljára dolgozni, hanem az is, milyen jogcímen ér véget a munkaviszony. Ugyanaz a dátum egészen más pénzügyi és jogi következményekkel járhat felmondás, közös megegyezés vagy határozott idő lejárta esetén.
Bizonytalanság esetén még az aláírás előtt érdemes munkajogászhoz, érdekképviselethez vagy jogsegélyszolgálathoz fordulni.
GYIK – gyakori kérdések a munkaviszony megszűnéséről
Jár-e végkielégítés közös megegyezés esetén?
Nem automatikusan. Közös megegyezésnél csak akkor jár végkielégítés vagy más kompenzáció, ha azt a dokumentum kifejezetten rögzíti. Az ajánlatot ezért a munkáltatói felmondás esetén várható teljes összeggel kell összehasonlítani.
Felmondhat-e a munkáltató betegállomány alatt?
A keresőképtelenség önmagában általában nem akadályozza a felmondás közlését, de a felmondási idő kezdete későbbre tolódhat. Egyes védett élethelyzetekben külön felmondási tilalom érvényesülhet, ezért az egyedi körülményeket mindig ellenőrizni kell.
Jár-e álláskeresési járadék közös megegyezés után?
A közös megegyezés önmagában nem zárja ki az álláskeresési járadékot 2027-ben sem. A jogosultság elsősorban az előírt jogosultsági időtől, az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételtől és más törvényi feltételektől függ.

















