A ma egyetemi/főiskolai diplomát szerző nők harmada nem fog a végzettségének megfelelő párt találni. De miért hagyják abba a férfiak a tanulást? – tettük fel a kérdést. Mert elmegy tőle a kedvük.
Cikkünk első részében a koreai iskolarendszert ismertettük, amelyben a középfokú oktatásban véletlenszerűen osztják be a diákokat koedukált, vagy szeparáltan csak fiúkat, illetve csak lányokat oktató iskolákba, ahonnan kilépési/átjelentkezési lehetőség nincs. Az ott végzett felmérések szerint a szeparált oktatás mind a fiúk, mind a lányok részére előnyösebb, mint az együttoktatás, és a fiúk profitálnak belőle jobban.
Az első rész: Nem rosszak a fiúk
De Korea messze van, mások a szokások, lehet, hogy a nyugati kultúrkörben ugyanez teljesen más képet mutatna.
A következőkben egy amerikai iskola esetét szeretnénk ismertetni, ahol a koedukációból egyik napról a másikra álltak át szeparált oktatásra, azaz a fiúkat és a lányokat szétválasztották fiú, illetve lányosztályokra.
Ez azért nagyon érdekes és értékes tapasztalat, mert az együttoktatás/különoktatás kérdését leszámítva minden ugyanaz maradt – a tanárok, a tananyag, az osztálytermek, a menza, stb. és persze a diákok is, csak míg előző nap együtt, addig másnap már nemenként különválasztott osztályban tanultak.
Nézzük meg, mi is történt.
Benjamin Wright, a Seattle-i Thurgood Marshall Elementary School igazgatója volt az, aki 2000-ben erre a radikális lépésre szánta el magát.
Mr. Wrightot ugyanis nagyon aggasztotta az iskolai fegyelem – pontosabban fegyelmezetlenség – kérdése. Naponta 30 diákot küldtek fel hozzá az igazgatói irodába, szinte az egész napja a velük való foglalkozásra ment rá. A renitens diákok 80% fiú volt. A fegyelmezési problémák csökkentésének reményében választotta külön az iskolában a tanulókat lány, illetve fiú osztályokba egyik napról a másikra.
Az intézkedés eredménye magát Wright igazgatót is megdöbbentette.
A hatás drámai volt, azonnali és tartós.
A fegyelmezési problémák száma drasztikusan lecsökkent. A korábbi napi átlag 30 helyett napi egy diákot küldtek az igazgató irodába azután. „Az egészet azért csináltuk, hogy valahogy helyreállítsuk a fegyelmet. Ám miután megtörtént a váltás, a fiúk képessé váltak a tanulásra fókuszálni, ahogyan a lányok is. Különösen a fiaink kápráztatták el a Diákok Tanulási Képességének Washingtoni Értékelése szakembereit”, mondta Wright igazgató. A fiúk ugyanis a legrosszabb egyharmadból a legjobb egyharmadba ugrottak tanulási képességeik és teljesítményük tekintetében. Wright igazgató iskolájának példája egyáltalán nem egyedülálló.
Más iskolák, amelyek szintén egyik napról a másikra váltottak át koedukációról szeparált oktatásra, hasonló eredményekről számoltak be. Egy belvárosi középiskola a kanadai Montrealban öt évvel ezelőtt váltott, és ennek eredményeképpen a hiányzások aránya az addigi 20%-ról lecsökkent 7%-ra, a korábbi 65% helyett immár a tanulók 80%-a teszi le az érettségit.
Például az Essex-i Fairhurst High School igazgatója alakította át a korábban koedukált osztályokat szeparáltakká és azt tapasztalta, hogy onnantól kezdve a standardizált állami teszteken a fiúk átlag 26%-kal, míg a lányok átlag 22%-kal teljesítettek jobban. És így tovább, a változtatás mindenhol hasonló eredményeket hozott.
Számtalan szociológiai kutatást is végeztek a kérdésben, és mindegyikből az derült ki, hogy a demográfiai/kulturális korrekciókat követően is konzisztensen jobb eredményeket értek el a szeparált oktatásban résztvevő diákok, mint a koedukáltak. (Akinek van kedve, itt böngészhet a kutatások sokasága között.) Három nagy nemzeti kutatás is ismert, melyet Angliában, Ausztráliában illetve Jamaicán végeztek, és mind arra jutottak, hogy a szeparált oktatás előnyösebb a gyerekek iskolai teljesítménye szempontjából. Az Amerikai Egyesült Államokban nagyon érdekesen alakulnak a dolgok. Az országban 1994-ben mindössze 4 állami iskolában tanulhattak szeparáltan fiúk és lányok. 2006 júliusában ez a szám 223 volt, 2007 novemberében 366, és 2009 áprilisában már 540 állami iskola kínált nemek szerint szeparált oktatást fiúknak, illetve lányoknak és ez a szám azóta is növekszik. Cornelius Riordan, a US Department of Education research (Oktatáskutatás Nemzeti Főosztálya) projektigazgatója szerint „a 21. század iskolája egynemű oktatás lesz.”
Alulírott kénytelen egyet érteni az amerikai oktatáskutatás vezetőjével, a bizonyítékok mind a különválasztott oktatás mellett szólnak. Nem találtam olyan hitelt érdemlő kutatást, amelyik az ellenkezőjét, azaz a koedukáció előnyösségét bizonyítanák. (Ha valaki tudna ilyet, kérem, írja meg!)
A két nem együtt oktatása mellett leginkább ún. „teoretikus érvek” szólnak.
Az a meggyőződés például, hogy fiúk és lányok, férfiak és nők között csak szocializációs különbség van, az iskola pedig pont arra való, hogy ezeket a különbségeket megszűntesse. Vagy az a hit, hogy a fiúk szociálisan érzékenyebbek, nyitottabbak, érettebbek lesznek lányok társaságában, illetve hogy a „szorgalmasabb lányok”, majd magukkal húzzák a lustább fiúkat.
Ám ezen elméletek közül egy sem állja ki a valóság próbáját.
Ahogy Dr. Alan Davidson, az angliai Mill Hill középiskola igazgatója mondta:
„A férfiak és a nők agya különbözik. Életbevágó, hogy ezt az oktatásban is felismerjük.”
Forrás: (Férfiakkubja)
