Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban az állam ne tartaná nyilván a lakosságot, vagy hogy az embereknek ne lennének hivatalos okmányaik. Csupán arról van szó, hogy nincs minden állampolgár számára egységes, általános célú és rendszerint utazásra is használható nemzeti személyazonosító igazolvány.

Mit értünk személyi igazolvány alatt?

Magyarországon a személyazonosító igazolvány egy általánosan használható, fényképes hatósági okmány. Személyazonosságunkat ugyanakkor nem kizárólag ezzel igazolhatjuk: erre az érvényes útlevél és a kártyaformátumú vezetői engedély is alkalmas.

Amikor tehát azt vizsgáljuk, hogy mely országokban „nincs személyi igazolvány”, nem azt keressük, hogy hol nem létezik semmilyen fényképes okmány. A kérdés valójában az, hogy hol nincs a magyar személyi igazolványhoz hasonló:

• országosan egységes;
• széles körben használható;
• az állampolgárok többségének kiállított;
• személyazonosságot, gyakran állampolgárságot is igazoló kártya.

Ebből a szempontból Európában is találunk érdekes kivételeket.

Egyesült Királyság: megszüntették a nemzeti személyi igazolványt

Az Egyesült Királyságban jelenleg nincs hagyományos, általános nemzeti személyi igazolvány. A brit kormány a 2000-es években ugyan bevezetett egy személyazonosító kártyákra és központi nyilvántartásra épülő rendszert, de azt 2010-ben eltörölték. A már kiadott kártyák 2011 januárjában hivatalosan is érvénytelenné váltak.

A megszüntetés indoklásában a brit kormány a rendszer költségeit, bürokratikus jellegét, valamint az állampolgárok magánéletével kapcsolatos aggályokat is hangsúlyozta. A kártyákhoz kapcsolódó, biometrikus adatokat tartalmazó központi nyilvántartást szintén felszámolták.

A britek ezért hagyományosan főként útlevelet vagy vezetői engedélyt használnak fényképes igazolványként. Bizonyos ügyintézéseknél ezek mellett lakcímet igazoló dokumentumokat, például közüzemi számlát, banki kivonatot vagy önkormányzati adóértesítőt is kérhetnek.

A helyzet ugyanakkor változóban van. A brit kormány egy telefonon tárolható digitális személyazonosító rendszer bevezetésén dolgozik. A tervek szerint ez valamennyi brit állampolgár és jogszerűen az országban élő személy számára elérhető lesz, és a munkavállalási jogosultság ellenőrzésénél kötelező szerepet kap. A rendőrség azonban a jelenlegi tervek alapján nem követelheti majd általánosan a digitális igazolvány bemutatását. Ez tehát nem egy magyar mintájú, kötelezően hordandó plasztikkártya, hanem egy új típusú digitális azonosítási rendszer.

Írország: még az állami szolgáltatási kártya sem személyi igazolvány

Írország az Európai Unió egyik legérdekesebb példája. Az országban nincs minden állampolgár számára kiadott, általános nemzeti személyi igazolvány 2027-ben.

Létezik ugyan úgynevezett Public Services Card, vagyis közszolgáltatási kártya, de az ír kormány kifejezetten hangsúlyozza, hogy ez nem nemzeti személyazonosító igazolvány. A kártya alapvető célja az állami szolgáltatásokhoz való hozzáférés és annak igazolása, hogy tulajdonosának személyazonosságát korábban ellenőrizték.

Az ír szabályok szerint a Public Services Card birtoklása és magánál tartása nem általánosan kötelező. Írországban olyan törvény sincs, amely mindenkit valamilyen személyi igazolvány állandó hordására kötelezne. Kivételt jelent a vezetői engedély, amelyet vezetés közben természetesen magánál kell tartania az autósnak.

A mindennapokban az ír állampolgárok útlevéllel, vezetői engedéllyel, közszolgáltatási kártyával, illetve az adott ügytől függően más fényképes igazolvánnyal azonosíthatják magukat. Egyes hivatalos eljárások során akár munkahelyi vagy oktatási intézmény által kiadott fényképes igazolványt is elfogadhatnak.

Az ír állampolgároknak ezért külföldi utazáskor általában útlevélre van szükségük. Írország nem tagja a schengeni térségnek, ami az ország utazási és okmányhasználati rendszerét is megkülönbözteti az uniós államok többségétől.

Dánia: van személyazonosító kártya, de nem olyan, mint a magyar személyi

Dánia esete még összetettebb. Az országban nincs a magyar személyi igazolvánnyal teljesen megegyező, minden állampolgár számára általánosan kiadott nemzeti személyazonosító és úti okmány.

A dán rendszer egyik központi eleme a CPR-szám, vagyis a polgári nyilvántartási szám. Erre szükség lehet többek között munkavállaláshoz, bankszámlanyitáshoz, lakásbérléshez, biztosításkötéshez és az egészségügyi rendszer használatához. A lakosok emellett egészségbiztosítási kártyát kapnak, amely tartalmazza nevüket, lakcímüket, CPR-számukat és háziorvosuk adatait.

Az elektronikus ügyintézéshez Dániában a MitID nevű digitális azonosítási rendszert használják. Ez azonban nem állampolgárságot igazoló úti okmány, hanem elektronikus belépési és hitelesítési megoldás.

A Dániában élők 15 éves kortól önkéntesen igényelhetnek fényképes legitimációs kártyát az önkormányzattól, és digitális változat is elérhető az AltID alkalmazásban. Ez a kártya azonban nem kötelező, nem igazol dán állampolgárságot, nem biztosít tartózkodási vagy munkavállalási jogot, és külföldi utazásra, még a schengeni térségen belül sem használható.

Dánia tehát jó példa arra, hogy egy országban lehet fényképes személyazonosító kártya anélkül, hogy az a magyar személyi igazolványhoz hasonló nemzeti személyazonosító és úti okmány lenne.

Egyesült Államok: nincs szövetségi személyi igazolvány

Az Egyesült Államokban nincs minden amerikai állampolgár számára kiadott, egységes szövetségi személyi igazolvány. Az azonosító okmányokat elsősorban az egyes tagállamok állítják ki.

A legtöbb amerikai a vezetői engedélyét használja általános fényképes igazolványként. Aki nem vezet, tagállami személyazonosító kártyát igényelhet. Ezek kinézete, kiállítási eljárása és részletes szabályai tagállamonként eltérhetnek.

A sokat emlegetett REAL ID sem önálló szövetségi személyi igazolvány. A REAL ID egy szövetségi biztonsági követelményrendszer, amelynek megfelelő vezetői engedélyeket és személyazonosító kártyákat továbbra is a tagállamok adják ki. Az igénylőnek általában külön kell igazolnia személyazonosságát, társadalombiztosítási számát és az adott tagállamban található lakóhelyét.

Az amerikai Social Security-kártya sem tekinthető hagyományos személyi igazolványnak. Nincs rajta fénykép, eredeti célja pedig a társadalombiztosítási és adózási nyilvántartás támogatása volt.

Az amerikai rendszer ezért inkább több, egymást kiegészítő okmányra épül: útlevélre, tagállami jogosítványra vagy személyazonosító kártyára, születési anyakönyvi kivonatra, Social Security-számra és lakcímet igazoló dokumentumokra.

Új-Zéland: hivatalosan sem akarnak nemzeti személyit

Új-Zélandon nincs nemzeti személyazonosító igazolvány. Az ország kormányzati azonosítási szabványai között kifejezetten szerepel a „No National ID”, vagyis a nemzeti személyi igazolvány mellőzésének elve. A rendszer inkább adatvédelmi, kockázatalapú és többféle dokumentum használatát lehetővé tevő azonosításra épül.

Az új-zélandiak személyazonosságukat rendszerint útlevéllel, vezetői engedéllyel, születési anyakönyvi kivonattal vagy más hivatalos dokumentummal igazolják. Az internetes ügyintézéshez a RealMe nevű szolgáltatás is használható.

A rendszer érdekessége, hogy az állam nem egyetlen, minden adatot és felhasználási lehetőséget egyesítő kártyára épít. Ehelyett az adott ügyhöz szükséges bizonyítékokat és adatokat kérik el.

Ausztrália: több okmányból áll össze a személyazonosság

Ausztráliában sincs országos személyazonosító igazolvány. Egy hivatalos ausztrál kormányzati felülvizsgálat szerint az ország decentralizált azonosítási rendszert használ, amelyben számos különböző állami szerv bocsát ki okmányokat és tart nyilván személyes adatokat.

Az ausztrálok személyazonosságuk igazolására használhatják többek között:

• az útlevelet;
• a tagállami vezetői engedélyt;
• a születési anyakönyvi kivonatot;
• az állampolgársági bizonyítványt;
• a Medicare egészségbiztosítási kártyát;
• bizonyos esetekben a bevándorlási hatóság által kiadott ImmiCardot.

Egyetlen általános kártya helyett gyakran két vagy három különböző dokumentum adatait kell megadni. Egyes elektronikus állami szolgáltatások regisztrációjánál például három elfogadott okmánnyal kell igazolni a személyazonosságot.

Ez a megoldás csökkenti annak jelentőségét, hogy egyetlen igazolvány váljon az ország teljes személyazonosítási rendszerének központjává, ugyanakkor az ügyintézést bonyolultabbá teheti azok számára, akik nem rendelkeznek útlevéllel vagy jogosítvánnyal.

Rövid áttekintés

Ország	Van magyar típusú nemzeti személyi igazolvány?	Hogyan történik az azonosítás?
Egyesült Királyság	Jelenleg nincs hagyományos, általános kártya	Útlevél, jogosítvány, lakcímigazolás; készül a digitális ID
Írország	Nincs	Útlevél, jogosítvány, Public Services Card és más elfogadott okmányok
Dánia	Nincs teljesen megfelelője	CPR-szám, egészségbiztosítási kártya, MitID, önkéntes belföldi ID-kártya
Egyesült Államok	Nincs szövetségi személyi	Tagállami jogosítvány vagy ID-kártya, útlevél és egyéb dokumentumok
Új-Zéland	Nincs	Útlevél, jogosítvány, anyakönyvi okiratok és digitális azonosítás
Ausztrália	Nincs	Több különböző okmány kombinációja

Miért utasítanak el egyes országok egy központi személyi igazolványt?

A nemzeti személyi igazolványokkal szembeni ellenérzések mögött általában adatvédelmi, történelmi és politikai okok állnak. Egyes társadalmakban attól tartanak, hogy egy központi igazolványhoz kapcsolódó országos adatbázis túl nagy ellenőrzési lehetőséget adna az államnak.

Más országokban a közigazgatás szövetségi vagy decentralizált felépítése miatt alakult ki több okmányra épülő rendszer. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában például jelentős szerepet játszanak a tagállami vagy területi hatóságok, ezért az okmánykiadás sem kizárólag a központi kormányzat feladata.

A különálló dokumentumok használata azonban nem feltétlenül jelent kevesebb állami nyilvántartást. Előfordulhat, hogy nincs központi személyi igazolvány, miközben az állam adózási, egészségügyi, társadalombiztosítási, bevándorlási és digitális ügyintézési rendszerei részletes adatokat tartanak nyilván a lakosságról.

Nincs személyi, de igazolványok nélkül sehol sem könnyű élni

A válasz tehát egyértelmű: igen, több olyan ország is van, ahol nincs a magyar személyi igazolványhoz hasonló, általános nemzeti okmány. Európában elsősorban az Egyesült Királyság, Írország és részben Dánia említhető érdekes példaként. Európán kívül az Egyesült Államok, Új-Zéland és Ausztrália használ látványosan eltérő rendszert.

Ezekben az országokban sem lehet azonban hivatalos dokumentumok nélkül bankszámlát nyitni, munkát vállalni, támogatást igényelni vagy repülőre szállni. A különbség az, hogy egyetlen univerzális személyi igazolvány helyett több különálló okmányból, nyilvántartási számból és digitális azonosítóból áll össze annak bizonyítása, hogy valaki valóban az, akinek mondja magát.