Ez első ránézésre apróságnak tűnhet, a gyakorlatban azonban akár munkabérrel, új munkaviszony kezdetével, szabadságmegváltással, kilépőpapírokkal vagy jogvitával kapcsolatos problémákat is okozhat. A felmondási idő kezdőnapja ugyanis nem pusztán adminisztratív részlet, hanem a munkaviszony megszűnésének egyik kulcskérdése.

A Munka Törvénykönyve fő szabálya szerint a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ez azt jelenti, hogy ha a felmondást március 10-én adják át, akkor március 10. még nem az első nap. A felmondási idő első napja március 11. lesz. Innen kell tovább számolni a naptári napokat, és ennek alapján lehet meghatározni a munkaviszony utolsó napját.

Ez a szabály azért különösen fontos, mert a felmondás közlése és a felmondási idő kezdete nem ugyanaz a jogi pillanat. A közlés az a mozzanat, amikor a felmondás eljut a címzetthez, vagy jogilag hozzáférhetővé válik számára. A felmondási idő viszont csak ezt követően indulhat el. A kettő közötti különbség mindössze egy napnak látszik, mégis alapvetően meghatározza a teljes számítást.

Miért nem a felmondás napján indul a felmondási idő?

A felmondás napja a közlés napja. Ez az a nap, amikor a munkavállaló átadja a felmondást a munkáltatónak, vagy a munkáltató közli a felmondást a munkavállalóval. A törvényi logika szerint ez a nap még nem a felmondási idő része, hanem az a kiindulópont, amelyhez képest a felmondási időt meg kell kezdeni.

A gyakorlatban ez világos határvonalat teremt. Ha valaki hétfőn megkapja vagy átadja a felmondást, a felmondási idő kedden indul. Ha pénteken történik a közlés, akkor a felmondási idő szombaton kezdődik, mivel a felmondási idő naptári napokban számítandó. Ez utóbbi sokakat meglep, mert a szombat nem feltétlenül munkanap, de a felmondási idő szempontjából ettől még beleszámít az időtartamba.

A kezdőnap meghatározása tehát nem a munkarendtől, hanem a közlés időpontjától függ. A munkaviszony akkor is fennáll hétvégén vagy munkaszüneti napon, ha a munkavállalónak nincs beosztás szerinti munkavégzési kötelezettsége. Emiatt a felmondási idő kezdőnapja lehet szombat, vasárnap vagy ünnepnap is.

2027-ben a felmondási idő szabályai azért lényeges jogi háttér, mert sokan előre szeretnék tudni, hogyan kell majd számolni a kilépés vagy az elbocsátás időpontját. A jelenlegi jogi logika alapján a legfontosabb kiindulópont továbbra is az, hogy a felmondási idő nem a közlés napján, hanem legkorábban az azt követő napon kezdődik.

Mit jelent pontosan a felmondás közlése?

A felmondás közlése azt jelenti, hogy az írásbeli jognyilatkozat eljut ahhoz a személyhez, akivel szemben joghatást kíván kiváltani. Munkavállalói felmondásnál ez jellemzően a munkáltató vagy a munkáltatói jogkör gyakorlója. Munkáltatói felmondásnál a címzett maga a munkavállaló.

A közlés történhet személyes átadással, postai kézbesítéssel vagy bizonyos feltételek mellett elektronikus úton is. A lényeg minden esetben az, hogy a címzett számára a nyilatkozat megismerhetővé váljon. Nem az számít, hogy mikor írta meg valaki a felmondólevelet, és nem is feltétlenül az, hogy mikor adta postára. A jogi szempontból döntő időpont az, amikor a felmondást közöltnek kell tekinteni.

Ezért fordulhat elő, hogy a felmondólevél keltezése és a felmondási idő kezdete között több nap különbség van. Ha például a munkavállaló március 10-én megírja a felmondását, de azt csak március 12-én adja át a munkáltatónak, akkor a felmondási idő nem március 11-én, hanem legkorábban március 13-án kezdődik.

Ugyanez postai kézbesítésnél is jelentős lehet. Ha a levelet hétfőn feladják, de a címzett csak csütörtökön veszi át, a közlés napja fő szabály szerint az átvétel napjához kapcsolódik. A felmondási idő tehát nem a feladás másnapján, hanem a közléshez igazodva indul.

A március 10-i példa részletesen

Vegyünk egy egyszerű példát. A munkavállaló 2027. március 10-én, szerdán személyesen átadja írásbeli felmondását a munkáltatónak, a munkáltató pedig ugyanazon a napon átveszi és aláírásával igazolja az átvételt.

Ebben az esetben:

• a felmondás közlésének napja: 2027. március 10.;
• a felmondási idő első napja: 2027. március 11.;
• 30 napos felmondási idő esetén a harmincadik nap: 2027. április 9.;
• a munkaviszony megszűnésének napja: 2027. április 9.

A példa lényege, hogy március 10. nem számít bele a 30 napba. Ha valaki tévesen március 10-ét venné első napnak, akkor április 8-át jelölné meg utolsó napként, ami egy nappal korábbi dátum lenne. Ez a különbség elég lehet ahhoz, hogy hibás legyen az elszámolás vagy a munkaviszony megszüntetésének dokumentációja.

Miért okozhat gondot egyetlen nap tévedés?

A felmondási idő kezdőnapjának téves meghatározása több területen is problémát okozhat. A legkézenfekvőbb következmény a munkaviszony megszűnésének hibás dátuma. Ha a felek rosszul számolnak, előfordulhat, hogy a munkavállaló korábban hagyja abba a munkát, mint ahogy erre jogosult lenne, vagy a munkáltató korábbi megszűnési napot tüntet fel az iratokon.

Ez a bérszámfejtésnél is gondot jelenthet. A munkabér, a távolléti díj, a felmentési időre járó összeg, a ki nem vett szabadság megváltása és a kilépéshez kapcsolódó igazolások mind a helyes megszűnési dátumhoz kapcsolódnak. Egy nap eltérés önmagában nem mindig jelent nagy összeget, de ha több jogcímet érint, már érzékelhető pénzügyi következménye lehet.

A munkavállaló oldalán az új munkahely kezdése is kockázatossá válhat. Ha valaki azt hiszi, hogy a munkaviszonya már egy nappal korábban megszűnik, és ennek alapján vállal munkakezdést, könnyen olyan helyzetbe kerülhet, amelyben két munkaviszony, összeférhetetlenségi kérdés vagy munkaköri átadási probléma merül fel.

A munkáltatónál pedig a munkaszervezés borulhat fel. A munkakör átadása, a céges eszközök visszavétele, az ügyfélkapcsolatok átvezetése, a hozzáférések lezárása és az utód betanítása mind olyan feladat, amelynél pontos dátumokra van szükség.

A közlés napját mindig bizonyítani kell

A felmondási idő kezdete a közlés napjától függ, ezért kulcskérdés, hogy ez a nap később bizonyítható legyen. Személyes átadásnál célszerű két példányban elkészíteni a felmondást. Az egyik példány a címzettnél marad, a másikon pedig az átvevő aláírással és dátummal igazolja az átvételt.

Munkavállalói felmondásnál különösen fontos, hogy ne csak a közvetlen vezetőnek szóban jelezze a dolgozó a távozási szándékát. A szóbeli bejelentés önmagában nem elég a felmondási idő biztonságos elindításához. A felmondás írásbelisége és az átvétel igazolása mindkét fél érdeke.

Ha a munkáltató nem veszi át a felmondást, a munkavállaló tértivevényes levélben vagy más igazolható módon is közölheti a nyilatkozatot. Ilyenkor különösen fontos megőrizni a feladási bizonylatot és a kézbesítésre vonatkozó dokumentumokat.

Elektronikus közlés esetén óvatosan kell eljárni. Nem minden e-mail vagy üzenet alkalmas arra, hogy vitamentesen bizonyítsa a felmondás közlését. A dokumentum hozzáférhetővé válásának, az azonosíthatóságnak és a tartalom változatlanságának kérdése később vitássá válhat. Emiatt komolyabb munkajogi helyzetekben érdemes olyan közlési módot választani, amelynél az időpont egyértelműen igazolható.

Hétvégi és ünnepnapi kezdés: mi történik ilyenkor?

Ha a felmondást pénteken közlik, a felmondási idő első napja szombat. Ez akkor is így van, ha a munkavállaló hétfőtől péntekig dolgozik, és szombaton nincs beosztása. A felmondási idő ugyanis naptári időtartam, nem pedig munkanapok gyűjteménye.

Ugyanez igaz ünnepnap esetén is. Ha a felmondást az ünnepnap előtti napon közlik, a felmondási idő az ünnepnapon is megkezdődhet. Az ünnepnap nem akadályozza meg az idő múlását, és nem tolja el automatikusan a kezdőnapot a következő munkanapra.

Ez a szabály sok félreértést megelőzhet. A munkavégzési kötelezettség és a felmondási idő számítása két külön kérdés. Elképzelhető, hogy a felmondási idő már szombaton elkezdődik, de a munkavállaló ténylegesen csak hétfőn dolgozik először a felmondási idő alatt.

Munkavállalói és munkáltatói felmondásnál is ugyanaz a kezdőszabály?

A kezdőszabály mindkét irányban fontos: a felmondási idő legkorábban a közlést követő napon indul. Akár a munkavállaló mond fel, akár a munkáltató közli a felmondást, a közlés napja és az első nap elválik egymástól.

A különbség nem elsősorban a kezdőnapban, hanem más szabályokban jelentkezik. Munkáltatói felmondásnál például a munkáltatónál eltöltött idő meghosszabbíthatja a felmondási időt, és a munkavállalót legalább a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzés alól. Munkavállalói felmondásnál viszont a törvényi szolgálatiidő-növekmény nem alkalmazandó automatikusan, és nincs általános kötelező felmentési idő.

A számítás első lépése azonban azonos: meg kell állapítani a közlés napját, majd a következő naptári napot kell első napként figyelembe venni.

Kivételes esetek: amikor nem indul azonnal a felmondási idő

A „legkorábban” szó nem véletlenül szerepel a szabályban. Ez azt jelenti, hogy a felmondási idő általában a közlést követő napon kezdődik, de bizonyos esetekben ennél később is indulhat.

Munkáltatói felmondásnál például betegség miatti keresőképtelenség, beteg gyermek ápolása vagy hozzátartozó otthoni gondozása esetén a felmondási idő kezdete eltolódhat. Ilyenkor nem az történik, hogy a közlés érvénytelen lenne, hanem az, hogy a felmondási idő csak a törvényben meghatározott időpontban kezdődik meg.

Ezért kell különbséget tenni három dátum között:

- a felmondás keltezése;

- a felmondás közlésének napja;

- a felmondási idő tényleges kezdőnapja.

Egyszerű esetben a közlést követő nap a kezdőnap. Kivételes helyzetben azonban a közlés megtörténhet, miközben a felmondási idő csak később indul el. Ez főként munkáltatói felmondásnál okozhat értelmezési kérdést.

Hogyan érdemes feltüntetni a dátumokat a felmondásban?

A felmondólevélben célszerű egyértelműen megfogalmazni, hogy a munkavállaló vagy a munkáltató mely napon közli a felmondást, és milyen felmondási idővel számol. Munkavállalói felmondásnál például hasznos lehet ilyen mondatot alkalmazni:

„Munkaviszonyomat a mai napon felmondással megszüntetem. A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik.”

Ha a felek biztosak a számításban, a munkaviszony várható megszűnésének napját is fel lehet tüntetni. Ugyanakkor érdemes óvatosan eljárni: ha a dátumot rosszul számolják ki, az később zavart okozhat. Ezért a dátum megjelölése előtt mindig ellenőrizni kell a munkaszerződést, a kollektív szerződést és azt, hogy nincs-e olyan körülmény, amely a kezdést késlelteti.

Munkáltatói felmondásnál különösen fontos a precíz megfogalmazás, mert a munkáltatót indokolási, tájékoztatási és elszámolási kötelezettségek is terhelhetik. A hibás dátum nemcsak adminisztratív kellemetlenség, hanem jogvita alapja is lehet.

Gyakorlati ellenőrzőlista felmondás előtt

A felmondási idő kezdőnapjának pontos meghatározásához a következő kérdéseket érdemes végigvenni:

- Melyik napon közölték szabályosan a felmondást?

- Bizonyítható-e a közlés időpontja?

- A felmondás személyesen, postán vagy elektronikusan történt?

- A következő naptári napot vették-e első napnak?

- Van-e olyan körülmény, amely késlelteti a felmondási idő kezdetét?

- A munkavállaló vagy a munkáltató mondott fel?

- Mit ír a munkaszerződés a felmondási időről?

- Van-e kollektív szerződés?

- Határozott vagy határozatlan idejű a munkaviszony?

- Helyesen határozták-e meg a munkaviszony utolsó napját?

Ez az ellenőrzőlista különösen akkor hasznos, ha a felmondás hónap végén, ünnepnap környékén, szabadság alatt vagy keresőképtelenség idején történik. Ilyenkor nagyobb az esélye annak, hogy a felek tévesen számolnak.

Összegzés: a közlés utáni nap az első igazi nap

A felmondási idő kezdete Magyarországon világos alapelvre épül: a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ha a felmondást március 10-én adják át, akkor március 11. az első nap. A közlés napja tehát nem számít bele a felmondási időbe.

A helyes számítás alapja a közlés pontos és bizonyítható időpontja. Ha ez bizonytalan, a teljes felmondási idő számítása bizonytalanná válik. Ez kihatással lehet a munkaviszony megszűnésének napjára, a munkabérre, a felmentési időre, a szabadságmegváltásra és az új munkaviszony kezdetére is.

A legfontosabb gyakorlati tanulság egyszerű: nem azt kell nézni, mikor írták meg a felmondást, hanem azt, mikor közölték szabályosan. Ezután a következő naptári nap lesz a felmondási idő első napja, kivéve azokat a különleges eseteket, amikor a törvény későbbi kezdést ír elő.

Aki ezt az egy szabályt pontosan alkalmazza, máris elkerülheti a felmondási idő számításának egyik leggyakoribb és legköltségesebb hibáját.

Kapcsolódó elemzéseink:

Mennyi végkielégítés jár 2027-ben - kalkulátor