A gyakorlatban azonban sok félreértés abból ered, hogy a munkavállalók és olykor a munkáltatók is munkanapokban kezdenek számolni, kihagyják a hétvégéket, vagy automatikusan meghosszabbítják az időszakot az ünnepnapokkal. Ez hibás megközelítés. A harmincnapos felmondási idő fő szabály szerint harminc egymást követő naptári napot jelent.

A kérdésnek komoly pénzügyi és munkaszervezési jelentősége van. A hibás számítás miatt téves lehet a munkaviszony megszűnésének dátuma, a munkabér elszámolása, a szabadság kiadása, a munkakör átadásának ütemezése vagy az új munkahelyen történő munkába állás időpontja. Éppen ezért nem elég azt tudni, hogy „30 nap”: azt is pontosan érteni kell, mikor indul, mely napok számítanak bele, és milyen esetekben térhet el az általános szabály.

Mit mond a törvény a 30 napos felmondási időről?

A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a felmondási idő harminc nap. Ugyanez a törvény azt is rögzíti, hogy ahol a munkajogi szabály napokról beszél, eltérő rendelkezés hiányában naptári napot kell érteni, az időtartam számításánál pedig a naptár az irányadó. Ez a két szabály együtt adja a helyes értelmezést: a felmondási idő alapmértéke 30 naptári nap, nem pedig 30 munkanap.

30 napos felmondási idő kiszámítása naptári napok alapján

Ez azt jelenti, hogy a számítás során egymás után kell venni a naptár napjait. Beleszámít a hétfő, a kedd és a többi munkanap, de ugyanúgy beleszámít a szombat, a vasárnap és a munkaszüneti nap is. A munkarend önmagában nem változtatja meg a felmondási idő hosszát. Egy hétfőtől péntekig dolgozó irodai alkalmazott, egy több műszakban dolgozó gyári munkavállaló és egy hétvégén is munkát végző kereskedelmi dolgozó esetében ugyanaz a naptári számítási elv érvényesül.

A jelenleg hatályos szabályozás alapján a kiindulópont továbbra is a 30 naptári napos általános idő, de a konkrét ügyben mindig ellenőrizni kell a munkaszerződést, a kollektív szerződést és a munkaviszony sajátosságait is.

Az elemzés a 2026. július 6-án hatályos jogszabályokra épül. A 2027-ben történő felmondás előtt ezért az esetleges későbbi törvénymódosításokat is ellenőrizni kell, mert az a 2027 évi felmondási időre is hatással lehet..

Mikor kezdődik a harminc nap?

A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. A közlés napja tehát nem az első nap, hanem a számítás előtti nap. Ha a felmondást március 10-én szabályosan átadják, a felmondási idő első napja március 11. lesz.

Ez a szabály azért fontos, mert már egyetlen nap tévedés is hibás kilépési dátumhoz vezethet. A közlés időpontját ezért dokumentálni kell. Személyes átadásnál célszerű dátummal és aláírással igazolni az átvételt. Postai vagy elektronikus közlésnél annak van jelentősége, hogy a jognyilatkozat mikor válik szabályosan hozzáférhetővé a címzett számára.

Vita esetén a közlés szabályszerűségét annak kell bizonyítania, aki a nyilatkozatot megtette. Emiatt a munkáltató és a munkavállaló számára egyaránt fontos, hogy az átadás időpontja később is igazolható legyen.

Egyszerű számítási példa

Ha a felmondást 2027. február 5-én közlik, a számítás így alakul:

  • a közlés napja: február 5.;
  • a felmondási idő első napja: február 6.;
  • a harmincadik nap: március 7.;
  • a munkaviszony megszűnésének napja: március 7.

A februárban előforduló rövidebb hónap nem teszi rövidebbé a felmondási időt. Nem egy „naptári hónapot”, hanem harminc naptári napot kell számolni. Ezért a kezdő- és zárónap dátuma nem feltétlenül azonos sorszámú.

Miért számít bele a hétvége?

A hétvége azért része a felmondási időnek, mert a felmondási idő nem a tényleges munkavégzéssel töltött napok száma, hanem a munkaviszony megszűnéséig tartó jogi időszak. A munkaviszony szombaton és vasárnap is fennáll, akkor is, ha a munkavállalónak aznap nincs beosztás szerinti munkája.

Ez a különbség jól látható egy 30 napos időszaknál. Ha valaki általános, hétfőtől péntekig tartó munkarendben dolgozik, a harminc naptári nap alatt jellemzően körülbelül húsz-huszonkét munkanapja lehet. A felmondási idő ettől még nem rövidül le húsz napra, és nem is hosszabbodik meg addig, amíg harminc munkanap össze nem gyűlik.

A „ledolgozandó felmondási idő” kifejezés ezért kissé félrevezető lehet. A felmondási idő egészét naptári napokban számítják, de a munkavállaló csak azokon a napokon köteles munkát végezni, amelyekre a munkaidő-beosztása szerint dolgoznia kell.

A pihenőnapokon és a 2027 évi munkaszüneti napokon nincs külön „ledolgozási” kötelezettség pusztán azért, mert ezek a napok beleszámítanak a harminc napba.

Meghosszabbítja az ünnepnap a felmondási időt?

Nem. Ha a harmincnapos időszakba március 15., húsvéthétfő, május 1., augusztus 20., október 23., november 1. vagy karácsony esik, az adott nap ugyanúgy a felmondási idő része.

A munkaszüneti nap a munkavégzési kötelezettségre és a díjazásra vonatkozó szabályok miatt lehet fontos, de a felmondási idő naptári hosszát nem növeli meg. A Munka Törvénykönyve külön felsorolja a munkaszüneti napokat, miközben a felmondási idő számítására továbbra is a naptári elv vonatkozik.

Ha például a felmondási idő december 10-én kezdődik, december 25. és 26. is beleszámít. A harmincadik napot nem kell két nappal későbbre tolni csak azért, mert közben két munkaszüneti nap volt.

A munkaviszony utolsó napja akár szombatra, vasárnapra vagy munkaszüneti napra is eshet. A felmondási idő mint időtartam lejártát nem kell automatikusan a következő munkanapra tolni. Az ettől különálló adminisztratív és elszámolási feladatokat azonban a munkáltatónak a rájuk vonatkozó szabályok szerint kell teljesítenie.

A munkaviszony utolsó napja nem mindig az utolsó munkanap

A hétvégék is beleszámítanak a felmondási időbe

Az egyik legfontosabb gyakorlati különbség a munkaviszony megszűnésének napja és az utolsó ténylegesen ledolgozott nap között van. A munkaviszony a felmondási idő utolsó naptári napján szűnik meg, miközben az utolsó munkában töltött nap korábbra eshet.

Ennek több oka lehet:

  • a felmondási idő vége hétvégére esik;
  • a munkavállaló szabadságon van;
  • a munkáltató felmenti a munkavégzés alól;
  • az adott nap a munkavállaló beosztás szerinti pihenőnapja;
  • a munkavállaló keresőképtelen.

Munkáltatói felmondás esetén a munkáltató köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére felmenteni a munkavégzés alól, és erre az időre fő szabály szerint távolléti díj jár. Harmincnapos felmondási időnél ez legalább tizenöt nap felmentést jelent.

Munkavállalói felmondásnál viszont nincs automatikus, törvény alapján járó felmentés. Ilyenkor a munkavállalónak a beosztása szerint dolgoznia kell, hacsak a munkáltató nem engedi el részben vagy egészben a munkavégzést, illetve a felek nem állapodnak meg a munkaviszony korábbi megszüntetésében.

A 30 nap általános szabály, de nem minden esetben végleges

A harminc nap a Munka Törvénykönyve szerinti általános alapidő, de a tényleges felmondási idő ettől eltérhet. Munkáltatói felmondásnál a munkáltatónál eltöltött idő növelheti az időtartamot.

A törvényi alapidő:

  • három év után öt nappal;
  • öt év után tizenöt nappal;
  • nyolc év után húsz nappal;
  • tíz év után huszonöt nappal;
  • tizenöt év után harminc nappal;
  • tizennyolc év után negyven nappal;
  • húsz év után hatvan nappal

hosszabbodik meg. Így munkáltatói felmondásnál a törvényi felmondási idő ezen a jogcímen elérheti a kilencven napot.

A felek a törvényi mértéknél hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak. Ezért a munkavállaló nem indulhat ki kizárólag az általános 30 napból: felmondás előtt el kell olvasnia a munkaszerződését és az esetleg alkalmazandó kollektív szerződést.

Külön szabály érvényesül a munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkaviszonynál, ahol a törvényi felmondási idő tizenöt nap. Ez jól mutatja, hogy a „mindig 30 nap” állítás túl általános lenne. A munkaviszony jogi típusát minden esetben azonosítani kell.

Határozott idejű munkaviszonynál további korlát, hogy a felmondási idő legfeljebb a határozott idő lejártáig tarthat. Ha a szerződésből már csak tizennyolc nap van hátra, a felmondási idő sem nyúlhat túl az eredetileg meghatározott befejező napon.

Mi történik táppénz vagy keresőképtelenség esetén?

A betegség önmagában nem változtatja meg a naptári napok számításának módszerét, de munkáltatói felmondásnál eltolhatja a felmondási idő kezdetét.

A törvény szerint betegség miatti keresőképtelenségnél, beteg gyermek ápolása esetén, valamint a hozzátartozó otthoni gondozására kapott fizetés nélküli szabadságnál a felmondási idő csak a meghatározott időszak lejárta után kezdődhet meg.

Ez nem azt jelenti, hogy a már megkezdődött felmondási időből a betegnapokat ki kellene venni. Ha a felmondási idő már fut, a később bekövetkező keresőképtelenség fő szabály szerint nem állítja meg a naptári napok múlását.

A lényeg tehát a felmondás közlésének, a keresőképtelenség kezdetének és a felmondási idő indulásának időbeli viszonya. Munkavállalói felmondásnál a munkáltatói felmondáshoz kapcsolódó késleltető szabályok nem alkalmazhatók automatikusan.

A leggyakoribb számítási hibák

Felmondási idő első és utolsó napjának meghatározása

A legtipikusabb hiba, hogy valaki csak a munkanapokat számolja. Ezzel egy 30 napos felmondási idő akár hat hétre is tévesen meghosszabbodhat. Szintén gyakori, hogy a közlés napját első napként veszik figyelembe, holott a számítás legkorábban a következő napon kezdődik.

Hibához vezethet az is, ha a felmondási időt automatikusan egy hónappal azonosítják. Harminc nap nem minden esetben egyenlő egy naptári hónappal: február rövidebb, több hónap pedig harmincegy napos.

Ugyancsak téves az a feltételezés, hogy a munkaszüneti napokat később „le kell dolgozni”, vagy az ünnepnapok miatt automatikusan későbbre tolódik a munkaviszony megszűnése.

A pontos számításhoz öt adatot érdemes rögzíteni:

1. Mikor közölték szabályosan a felmondást?

2. A munkáltató vagy a munkavállaló mondott fel?

3. Mit ír a munkaszerződés és a kollektív szerződés?

4. Fennáll-e a kezdést késleltető körülmény?

5. Határozott vagy határozatlan idejű a munkaviszony?

A 30 nap gazdasági és munkaszervezési jelentősége

A 30 naptári nap nem csupán technikai jogi szabály. A munkavállaló számára ez az időszak biztosíthatja a jövedelem folytonosságát, az új állás keresését és a családi pénzügyek átszervezését. A munkáltatónak pedig időt ad a munkakör átadására, az ügyfélkapcsolatok rendezésére, a hozzáférések lezárására és az utód kiválasztására.

A hibás dátum mindkét félnek költséget okozhat. A munkavállaló túl korai új munkakezdést vállalhat, a munkáltató pedig rosszul számolhatja el a munkabért, a munkavégzés alóli felmentést vagy a szabadságot.

Emiatt a felmondásban vagy az átvételi igazoláson célszerű egyértelműen feltüntetni a közlés napját, majd külön kiszámítani:

  • a felmondási idő első napját;
  • a harmincadik naptári napot;
  • az utolsó tényleges munkanapot;
  • a munkaviszony megszűnésének napját.

Összegzés

Magyarországon a felmondási idő általános mértéke harminc nap, és ez fő szabály szerint harminc egymást követő naptári napot jelent. A hétvégék, a pihenőnapok és a munkaszüneti napok tehát beleszámítanak.

A közlés napja még nem része az időtartamnak: az első nap legkorábban a felmondás közlését követő naptári nap. A harmincadik nap lehet hétvége vagy munkaszüneti nap is, és ilyen esetben a munkaviszony megszűnése nem tolódik automatikusan a következő munkanapra.

A helyes számítás azonban nem állhat meg ennél az egy mondatnál. Ellenőrizni kell a munkaviszony típusát, a felmondó fél személyét, a munkáltatónál eltöltött időt, a szerződéses kikötéseket és az esetleges kezdést késleltető körülményeket.

A 30 nap biztos kiindulópont, de a pontos megszűnési dátum csak az összes körülmény együttes vizsgálatával állapítható meg.

GYIK – gyakori kérdések a 30 napos felmondási időről

A 30 napos felmondási idő munkanapokat vagy naptári napokat jelent?

A 30 napos felmondási idő fő szabály szerint naptári napokat jelent. A hétfőtől vasárnapig tartó valamennyi napot egymás után kell számítani, függetlenül attól, hogy a munkavállalónak az adott napon kell-e dolgoznia.

Beleszámít a hétvége a felmondási időbe?

Igen. A szombat és a vasárnap is beleszámít a felmondási időbe, mert a munkaviszony ezeken a napokon is fennáll. A hétvégéket nem kell kihagyni vagy később ledolgozni.

Beleszámítanak az ünnepnapok a felmondási időbe?

Igen. A munkaszüneti napok, így például március 15., május 1., augusztus 20. vagy december 25. is beleszámítanak a 30 naptári napba. Az ünnepnapok nem hosszabbítják meg automatikusan a felmondási időt.

Mikor kezdődik a 30 napos felmondási idő?

A felmondási idő legkorábban a felmondás szabályos közlését követő napon kezdődik. A felmondás átadásának vagy kézbesítésének napját nem kell első napként beleszámítani.

Hogyan kell kiszámítani a felmondási idő utolsó napját?

Felmondási idő számítása naptár segítségével

A felmondás közlését követő napot kell első napként figyelembe venni, majd egymás után 30 naptári napot kell számolni. A harmincadik nap lesz a munkaviszony megszűnésének napja, ha nincs ettől eltérő szerződéses vagy törvényi szabály.

Lejárhat a felmondási idő szombaton vagy vasárnap?

Igen. A felmondási idő utolsó napja hétvégére vagy munkaszüneti napra is eshet. A munkaviszony megszűnésének dátuma emiatt fő szabály szerint nem tolódik automatikusan a következő munkanapra.

Ugyanaz a 30 nap, mint egy naptári hónap?

Nem feltétlenül. A 30 nap meghatározott számú naptári napot jelent, míg egy naptári hónap 28, 29, 30 vagy 31 napos is lehet. Emiatt a két időtartam befejező dátuma eltérhet.

Minden munkavállalónál pontosan 30 nap a felmondási idő?

Nem. A 30 nap az általános törvényi alapidő. Munkáltatói felmondás esetén a munkáltatónál eltöltött idő alapján a felmondási idő akár 90 napra is emelkedhet, a munkaszerződés pedig ennél hosszabb időt is előírhat.

Munkavállalói felmondásnál is növekszik a 30 nap a munkaviszony hosszával?

Nem automatikusan. A munkáltatónál eltöltött évek alapján járó törvényi hosszabbítás a munkáltató felmondására vonatkozik. Munkavállalói felmondásnál fő szabály szerint 30 nap marad, ha a felek nem állapodtak meg hosszabb időben.

Le kell dolgozni mind a 30 napot?

A felmondási idő 30 naptári nap, de ez nem jelenti azt, hogy a munkavállaló mind a harminc napon dolgozik. Csak a munkaidő-beosztása szerinti munkanapokon köteles munkát végezni, kivéve, ha szabadságon van vagy felmentették a munkavégzés alól.

Jár automatikusan felmentés, ha a munkavállaló mond fel?

Nem. Ha a munkavállaló mond fel, fő szabály szerint nincs törvény alapján kötelező munkavégzés alóli felmentés. A munkáltató azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy a dolgozó részben vagy teljesen mentesüljön a munkavégzés alól.

Mennyi felmentési idő jár munkáltatói felmondásnál?

Munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót legalább a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzés alól. Harmincnapos felmondási időnél ez legalább 15 napot jelent.

Megállítja a táppénz a már megkezdődött felmondási időt?

A már megkezdődött felmondási időt a később bekövetkező keresőképtelenség fő szabály szerint nem állítja meg. Munkáltatói felmondásnál ugyanakkor a már a közléskor fennálló keresőképtelenség késleltetheti a felmondási idő kezdetét.

Lerövidíthető a 30 napos felmondási idő?

Igen, de ehhez általában a munkáltató és a munkavállaló megállapodása szükséges. A munkavállaló nem dönthet egyoldalúan úgy, hogy a felmondási idő lejárta előtt végleg abbahagyja a munkát.

Mi történik, ha a munkavállaló nem tölti le a felmondási időt?

Ha a munkavállaló a munkáltató hozzájárulása nélkül távozik korábban, a munkaviszony megszüntetése jogellenessé válhat. Ilyenkor fizetési vagy kártérítési kötelezettség is keletkezhet.

Mit kell ellenőrizni a felmondási idő kiszámítása előtt?

Ellenőrizni kell a felmondás közlésének pontos dátumát, a munkaszerződést, a kollektív szerződést, a munkaviszony típusát, valamint azt, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló kezdeményezte-e a megszüntetést.