Nagyobb tározókkal átvészelhető a nyári csapadékhiány egy része, a mesterséges intelligencia segíthet az esővíz okosabb tárolásában, a parkolók is lehetnek vízgyűjtők – egyes városokban pedig már a fák gyökereihez is elvezetik az utcákra hulló csapadékot.

Ezeket a lehetőségeket mutatják be a német üzemi- és esővíz-hasznosítás országos szakmai szövetsége, az FBR (Bundesverband für Betriebs- und Regenwasser e. V.)Wasserspiegel című folyóiratának legújabb tanulmányai. Dr. Carsten Dierkes vízgazdálkodási szakértő szerint ideje újragondolni, hogyan használjuk fel a rendelkezésünkre álló esővizet.

Mi a helyzet itthon? A Szunyogh Média összeállításában  a német kutatások bemutatása mellett neves hazai szakemberek is megszólalnak.

Németországban 110 önkormányzatnál korlátozták a vízkivételt

A 2026-os nyár Németországban is megmutatta, mennyire gyorsan válhat hiánycikké a víz. Augusztus közepére 110 önkormányzat vezetett be vízkivételi tilalmat – írta Dr. Carsten Dierkes, a német esővíz-hasznosítási szakmai szövetség, az fbr elnökségi tagja a Wasserspiegel szaklap szeptemberi számában.

A korlátozások elsősorban a kertek, parkok és sportpályák öntözését érintették, ám a korábban összegyűjtött esővíz felhasználását szinte mindenütt megengedték. Dierkes szerint éppen ezért kell a tavasszal összegyűjtött esővíznek a nyári szárazság idején is rendelkezésre állnia, amihez általában nagyobb tárolókapacitásra van szükség.

A német szakember egy fontos félreértésre is rámutat: attól, hogy egy esővízgyűjtő rendszer nem képes teljes önellátást biztosítani, még rendkívül hasznos lehet.

Dierkes egy másik tanulmányban sportlétesítmények vízellátását vizsgálta. A példa különösen tanulságos, mert a pályák öntözési igénye éppen akkor a legnagyobb, amikor általában a legkevesebb a csapadék.

Freiburgban 2026 júniusában és júliusában összesen mindössze 37 milliméter eső hullott. Dr. Carsten Dierkes egy futballpálya és öt teniszpálya vízellátását vizsgálva azonban ennél is érdekesebb jelenségre hívta fel a figyelmet.

A 2024 és 2026 közötti időjárási adatok alapján készített számítások szerint a vizsgált esővíztározó minden évben teljesen megtelt május végére. A száraz nyári időszakban mégis gyorsan elfogyott belőle a víz: 2026-ban a 200 köbméteres ciszterna teljes intenzitású öntözés mellett már június 12-én kiürült. Ugyanakkor a modellben évente 1629–6202 köbméter csapadékvíz távozott túlfolyón keresztül, hasznosítás nélkül.

A kutatás rávilágított arra, hogy a csapadék jelentős része olyankor érkezik, amikor nincs rá szükség, és elfolyik, miközben néhány héttel később már hiányzik.

Dierkes egy másik meglepő eredményre is jutott: a csapadékosabb 2025-ös évben a tározó a teljes öntözési igény kisebb részét tudta fedezni, mint 2024-ben. Vagyis a vízellátás biztonsága nem csak az éves csapadékmennyiségtől, hanem annak időbeli eloszlásától is függ.

A német szakember szerint ezért az esővíz-hasznosító rendszereket nem csupán egy átlagos évre, hanem a száraz időszakokra is fel kell készíteni. A cél az, hogy az ősszel, télen és tavasszal lehulló csapadékból minél több maradjon a nyári hónapokra, amikor a vízre a legnagyobb szükség van.

Mit jelent ez Magyarországon?

A német tapasztalatok és kutatások különösen értékesek számunkra a 2026-os magyar nyár után. A HungaroMet adatai szerint június és augusztus között országos átlagban mindössze 74,1 milliméter csapadék hullott – a sokéves átlag mindössze 36 százaléka. Ez volt az ország legszárazabb nyara 1901 óta!

Dienes György, a HYDRO-KING Kft. vízgépészeti szakembere és ügyvezetője szerint a mostani esőzések különösen jól mutatják, miért fontos előre gondoskodni a csapadékvíz tárolásáról.

„Gyakran kapunk olyan kérdéseket, hogy mi értelme az esővízgyűjtésnek, amikor alig esik az eső. Most viszont esik, méghozzá bőségesen. Csakhogy sok helyen nincs megfelelő rendszer, amellyel ezt a vizet meg lehetne tartani. Pedig éppen ez a csapadék fog nagyon hiányozni a következő száraz időszakban. Az esővíz-hasznosítással nem akkor kell elkezdeni foglalkozni, amikor hiányzik az eső, hanem akkor, amikor még van mit összegyűjteni” – mondta Dienes György.

A szakember hangsúlyozta: a tárolók, tartályok megfelelő méretezése kulcskérdés. Nem elég azt kiszámítani, mennyi esővíz gyűjthető össze egy évben. Azt is figyelembe kell venni, mikor érkezik a csapadék, mikor van szükség a vízre, és mekkora száraz időszakot kell áthidalni. Bizonyos körülmények között ezért a korábban megszokottnál nagyobb tározó lehet indokolt, a megfelelő méretet azonban mindig a helyi adottságokhoz és a tényleges vízigényhez kell igazítani.

Nemcsak a tetőkről lehet vizet gyűjteni

A freiburgi tanulmány másik érdekes eredménye, hogy a vizsgált sportlétesítmény 7500 négyzetméteres gyűjtőfelületének mindössze 20 százalékát adták a tetők: a fennmaradó részt parkolók, utak és más burkolt felületek alkották!

150 milliméteres nyári csapadékösszeggel számolva a német modell szerint kizárólag a tetőkről 203 köbméter, a tetőkről és parkolókról együtt 743 köbméter, valamennyi vizsgált burkolt felületről pedig több mint 1000 köbméter esővíz gyűjthető össze.

A különbség jelentős, a szerző azonban figyelmeztet: a parkolókról és utakról érkező csapadék szennyezettebb lehet a tetővíznél, ezért megfelelő előkezelés és szűrés szükséges.

Okosciszternák: mikor tartsuk meg, és mikor engedjük tovább a vizet?

Az fbr-wasserspiegel másik tanulmánya az intelligens ciszternavezérléssel foglalkozik. Jimi Kim kutatása egy alapvető műszaki ellentmondásból indul ki: a későbbi esővíz-hasznosításhoz minél többet kellene megtartanunk, de amikor nagy esőzés közeleg, szabad helyet kell biztosítani a tározóban, hogy mérsékeljük a csatornahálózat terhelését.

Az időjárás-előrejelzéseket felhasználó intelligens vezérlések éppen ezt az egyensúlyt keresik: a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás segíthet pontosabban megbecsülni a várható csapadékot és optimalizálni a tározó működését.

A kutatás egyik fontos következtetése szerint az automatizálás nem helyettesítheti a megbízható mérnöki alapokat. A hibás előrejelzés ugyanis felesleges vízleeresztéshez vagy a tározó túlterheléséhez vezethet.

Magyar szakértők: nem csodamegoldás kell, hanem működő rendszerek

A Szunyogh Média nemrég szakmai beszélgetést szervezett dr. Goda Zoltánnal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának adjunktusával, valamint a HYDRO-KING két ügyvezetőjével, Dienes Györggyel és Dienes Gáborral.

„Nincs egyetlen megoldás, nincs olcsó megoldás, és nincs gyors megoldás” – fogalmazott akkor Goda Zoltán. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a vízhiány kezeléséhez a helyi adottságokhoz igazított, egymást kiegészítő megoldásokra van szükség.

Dienes György a gyakorlati vízgépészeti oldal jelentőségét hangsúlyozta. Egy esővíz-hasznosító rendszer ugyanis nem csak egy tartályból áll: a gyűjtést, a szűrést, a tárolást, a szivattyúzást, a vezérlést és a túlfolyó víz kezelését együtt kell megtervezni.

A családi házaknál például az összegyűjtött esővíz nemcsak öntözésre, hanem megfelelő rendszerrel WC-öblítésre, mosásra és takarításra is felhasználható. A tárolás és a szikkasztás pedig nem egymást kizáró megoldások: a felhasználható víz visszatartható, a többlet pedig – megfelelő talaj- és vízvédelmi feltételek mellett – helyben elszikkasztható.

Szivacsváros: az esővíz a fák gyökereihez kerül

A németországi Memmingen történelmi belvárosában már egészen más módon is hasznosítják az esővizet. A város két utcájában 13 olyan vízbevezető egységet építettek ki, amelyek a burkolt felületekről érkező csapadék egy részét szűrés után közvetlenül a fák gyökérzónájába vezetik.

A cél egyszerre a városi növényzet vízellátásának javítása, a nyári felmelegedés mérséklése és a csatornába kerülő csapadék mennyiségének csökkentése. A rendszer kialakításánál még a téli útsózásra is gondoltak: ilyenkor a víz útját át lehet állítani, hogy a sóval szennyezett csapadék ne kerülhessen a fákhoz.

A megoldás jól szemlélteti a szivacsváros alapelvét: a csapadék lehetőleg ott maradjon és ott hasznosuljon, ahol lehullik.

Most van itt az eső – mit kezdünk vele?

A német tanulmányok különböző technológiákat mutatnak be, amelyeknek közös az üzenete: az esővíz nem pusztán elvezetendő csapadék, hanem hasznosítható erőforrás.

„Nem a tudás hiányzik. Tározókból és elszántságból van kevés” – foglalta össze határozottan a helyzetet Dr. Carsten Dierkes az fbr szaklapjában. A német és a magyar szakemberek következtetései lényegében egybevágnak.

Carsten Dierkes németországi tapasztalatai, valamint dr. Goda Zoltán és a Dienes György hazai megállapításai ugyanabba az irányba mutatnak: a vízhiány kezeléséhez nem egyetlen csodamegoldásra, hanem a helyi adottságokhoz igazított, egymást kiegészítő és hosszú távon működő rendszerekre van szükség.

Nem minden most lehulló eső tárolható gazdaságosan a következő nyárig. A megfelelően tervezett rendszerek azonban csökkenthetik a vízveszteséget, mérsékelhetik az ivóvízigényt, és javíthatják a száraz időszakokra való felkészülést.

Magyarországon a 2026-os nyár megmutatta, milyen súlyos következményei lehetnek a vízhiánynak. Most újra itt az eső. Érdemes éppen most végiggondolni, hogyan tarthatunk meg belőle többet – hogy akkor is legyen vizünk, amikor már nem esik.