A tényleges folyósítási idő attól függ, hogy az érintett az álláskeresővé válását megelőző időszakban hány nap jogosultsági időt szerzett. A számítás fő szabálya szerint tíz nap jogosultsági idő egy nap álláskeresési járadékra jogosít.
A 90 napos felső határ gazdasági szempontból azt mutatja, hogy a magyar álláskeresési járadék nem hosszú távú megélhetési támogatás. Elsődleges célja az, hogy rövid pénzügyi átmenetet biztosítson a munkahely elvesztése és az új állás megtalálása között.
A 90 nap maximum, nem általánosan járó időtartam
Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy aki teljesíti az álláskeresési járadék alapvető jogosultsági feltételeit, az minden esetben három hónapig kapja az ellátást.
A jogszabály szerint azonban a folyósítási időt a megszerzett jogosultsági időből kell kiszámítani. A képlet egyszerű:
10 nap jogosultsági idő = 1 nap járadékfolyósítási idő
Ez azt jelenti, hogy:
- 360 nap jogosultsági idő után 36 nap járadék járhat;
- 500 nap jogosultsági idő után 50 nap járadék járhat;
- 700 nap jogosultsági idő után 70 nap járadék járhat;
- 900 nap vagy annál több figyelembe vehető jogosultsági idő után érhető el a 90 napos maximum.
A legalább 360 nap jogosultsági idő tehát csak az ellátásra való jogosultság egyik minimumfeltétele. Ez önmagában nem biztosít 90 napos folyósítást.
Mit jelenthet az álláskeresési járadék 2027-ben?
Az álláskeresési járadék 2027-ben alkalmazandó pontos feltételeit majd az akkor hatályos jogszabályok alapján kell ellenőrizni. A jelenlegi szabályozás szerint azonban a folyósítás leghosszabb időtartama 90 nap, és tíz nap jogosultsági időből számítanak egy nap járadékfolyósítási időt.
Ez azért fontos, mert egy jövőbeli évre vonatkozó keresésnél nem elegendő kizárólag az ellátás várható összegét vizsgálni. Legalább ennyire lényeges a folyósítás időtartama, hiszen egy magasabb napi összeg is csak korlátozott ideig jelent pénzügyi segítséget.
A jövőbeni szabályokat nem lehet teljes bizonyossággal előre megállapítani. A jogalkotó a 90 napos maximumot, a számítási arányt, a jogosultság feltételeit vagy az ellátás összegét később módosíthatja.
Mi számít jogosultsági időnek?
A folyósítás hosszának kiszámításánál nem egyszerűen azt vizsgálják, hogy valaki hány évet dolgozott életében. Az álláskeresővé válást megelőző, jogszabályban meghatározott időszakon belül megszerzett jogosultsági idő számít.
Jogosultsági idő lehet többek között a megfelelő feltételekkel fennálló:
- munkaviszony;
- közfoglalkoztatási jogviszony;
- egyéni vállalkozói tevékenység;
- társas vállalkozói tevékenység;
- egyes járulékfizetéssel járó megbízási jogviszonyok;
- mezőgazdasági őstermelői tevékenység.
A vállalkozói vagy őstermelői időszak beszámításánál lényeges lehet, hogy az érintett eleget tett-e a jogszabály szerinti járulékfizetési kötelezettségének.
A gyakorlatban ezért előfordulhat, hogy két ember egyaránt több éve dolgozik, mégsem azonos számú folyósítási napra jogosult. Eltérhet a jogviszonyuk típusa, lehetnek járulékfizetés nélküli időszakaik, vagy a figyelembe vehető hároméves időablakon kívülre eshet korábbi munkájuk egy része.
Hogyan kell kezelni a töredéknapot?
Ha a jogosultsági idő tízzel történő elosztásakor töredéknap keletkezik, a törvény szerint a kerekítés szabályait kell alkalmazni.
Például ha valakinek 365 nap figyelembe vehető jogosultsági ideje van, annak tizede 36,5 nap. Ilyen helyzetben a jogszabály szerinti kerekítés dönti el a megállapítható folyósítási időt.
A pontos időtartamot minden esetben az eljáró foglalkoztatási osztály állapítja meg a rendelkezésére álló hatósági nyilvántartások és igazolások alapján.
Miért éppen 90 nap a felső határ?
A 90 napos maximum mögött olyan gazdaságpolitikai szemlélet áll, amely a járadékot rövid távú munkaerőpiaci eszköznek tekinti. A rendszer célja nem a munkajövedelem tartós helyettesítése, hanem az állásvesztés következményeinek átmeneti enyhítése.
A rövid időtartam többféle gazdasági ösztönzőt teremt.
Egyrészt arra ösztönzi az álláskeresőt, hogy gyorsan kezdjen új munkahelyet keresni. Másrészt korlátozza az állami költségvetés egy álláskeresőre jutó kiadását. Harmadrészt azt az üzenetet közvetíti, hogy az ellátás csak átmeneti biztonsági háló, nem pedig hosszú távú jövedelemforrás.
A 90 napos korlát ugyanakkor komoly kockázatot jelenthet azoknak, akik olyan térségben vagy szakmában keresnek munkát, ahol az elhelyezkedés rendszerint három hónapnál hosszabb időt vesz igénybe.
A 90 napos korlát előnyei a gazdaság számára
A rövid folyósítási idő egyik lehetséges előnye, hogy fenntartja a munkavállalási ösztönzést. Ha az ellátás csak korlátozott ideig jár, az álláskeresőnek erősebb gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy mielőbb új munkát találjon.
A gyorsabb elhelyezkedés több szempontból kedvező:
- csökken az állami ellátásokra fordított kiadás;
- a munkába álló személy ismét adót és járulékot fizet;
- nő a háztartás munkából származó jövedelme;
- mérséklődik az eladósodás veszélye;
- a munkáltatók gyorsabban tölthetik be az üres álláshelyeket;
- kisebb lehet a tartós munkanélküliség kockázata.
A rövid járadékidő azt is csökkentheti, hogy az álláskereső hosszú időre eltávolodjon a munka világától. Minél tovább marad valaki munka nélkül, annál inkább elavulhat a szakmai tudása, gyengülhetnek a munkakapcsolatai, és annál nehezebbé válhat az elhelyezkedése.
A 90 napos korlát hátrányai és társadalmi kockázatai
A rövid folyósítási idő nem minden munkaerőpiaci helyzetben elegendő. Egy állás megtalálása, a pályázatok elküldése, az interjúk lebonyolítása és a munkába állás gyakran több hónapot vesz igénybe.
Különösen nehéz lehet a helyzet:
- gazdaságilag elmaradott térségekben;
- alacsony iskolai végzettség esetén;
- idősebb álláskeresőknél;
- egészségi korlátozással élőknél;
- kisgyermeket nevelő szülőknél;
- ritka vagy visszaszoruló szakmákban;
- nagyobb vállalati leépítések idején;
- gazdasági recesszióban.
Ha valaki a járadék kimerítése előtt nem talál munkát, a korábbi munkabére után számított ellátás megszűnik. Ez jelentősen ronthatja a háztartás pénzügyi helyzetét.
A család ilyenkor kénytelen lehet megtakarítást felélni, kiadásokat csökkenteni, kölcsönt kérni, hitelt felvenni vagy más, szigorúbb feltételekhez kötött szociális támogatást igényelni.
Miért nem három teljes naptári hónapról van szó?
A 90 nap nem feltétlenül azonos három teljes naptári hónappal. A hónapok hossza 28, 29, 30 vagy 31 nap lehet, miközben az ellátás folyósítási idejét napokban állapítják meg.
Ezért helyesebb azt mondani, hogy az ellátás legfeljebb 90 napig jár, nem pedig azt, hogy minden esetben pontosan három hónapig.
A folyósítás kezdő napjának is nagy jelentősége van. Főszabály szerint ez az álláskeresőnek az állami foglalkoztatási szervnél történő jelentkezési napja. Emiatt a munkaviszony megszűnése után nem célszerű indokolatlanul késlekedni a regisztrációval és az igényléssel.
Az ellátást ugyanis nem automatikusan a munkaviszony megszűnésének napjától állapítják meg. A késedelmes jelentkezés olyan napokat eredményezhet, amelyekre az érintettnek nincs munkabére, de járadékot sem kap.
A folyósítás megszakadhat a 90 nap letelte előtt is
A 90 nap csak a leghosszabb lehetséges folyósítási idő. A járadék ennél korábban is megszűnhet, megszüntethető vagy szünetelhet.
Ilyen helyzet állhat elő például akkor, ha az álláskereső:
- munkába áll;
- kéri az ellátás megszüntetését;
- nappali tagozatos tanulmányokat kezd;
- más, a törvényben meghatározott ellátásra válik jogosulttá;
- nem teljesíti együttműködési vagy bejelentési kötelezettségét;
- olyan keresőtevékenységet kezd, amely befolyásolja az álláskeresői státuszát.
A folyósítás szünetelése nem minden esetben jelenti a fennmaradó jogosultsági idő végleges elvesztését. A pontos következmény attól függ, hogy milyen okból és milyen jogcímen került sor a szünetelésre vagy megszüntetésre.
Ezért minden munkavégzést, jövedelemszerző tevékenységet és lényeges körülményváltozást időben be kell jelenteni a foglalkoztatási osztálynak.
Mi történik, ha valaki a 90 nap lejárta előtt munkát talál?
Az álláskeresési járadék rendszerének elsődleges célja éppen az, hogy az álláskereső még a folyósítási idő kimerítése előtt visszatérjen a munkaerőpiacra.
Bizonyos feltételek teljesülése esetén az a személy, aki a folyósítási idő lejárta előtt határozatlan idejű, legalább napi négyórás munkaviszonyt létesít, kérheti a még hátralévő időre járó ellátás meghatározott részének egy összegben történő kifizetését.
Az egyösszegű kifizetés főszabály szerint a hátralévő időre járó összeg 80 százaléka. Ez olyan foglalkoztatási ösztönző, amely pénzügyileg is jutalmazhatja a járadék kimerítése előtti tartós munkába állást.
A kifizetéshez azonban további feltételek, határidők és igazolások kapcsolódhatnak. Nem minden rövid, alkalmi vagy határozott idejű munkavégzés alapozza meg automatikusan ezt a lehetőséget.
Példa az egyösszegű kifizetésre
Tegyük fel, hogy valakinek 90 nap álláskeresési járadékot állapítottak meg, de a 40. nap után megfelelő, határozatlan idejű munkaviszonyt létesít.
Ebben az esetben elméletileg még 50 napnyi folyósítási idő maradna hátra. Ha az egyösszegű kifizetés minden törvényi feltétele teljesül, az érintett nem a teljes fennmaradó összeget, hanem annak 80 százalékát kérheti.
Ennek gazdasági logikája kettős. Az álláskereső pénzügyi ösztönzést kap a gyors és tartós elhelyezkedésre, miközben az állam megtakarítja a fennmaradó ellátás 20 százalékát.
Milyen pénzügyi tervezést igényel a 90 nap?
Az álláskeresési járadékra nem célszerű teljes fizetéspótlásként tekinteni. Összege korlátozott, folyósítási ideje pedig legfeljebb 90 nap.
A munkahely elvesztésekor ezért érdemes azonnal háztartási költségvetést készíteni. Ennek során célszerű áttekinteni:
- mennyi lesz a várható nettó járadék;
- hány napra állapítható meg;
- mennyi megtakarítás áll rendelkezésre;
- mely kiadások csökkenthetők átmenetileg;
- meddig fizethető biztonságosan a lakhatás és a hitel;
- van-e hiteltörlesztési biztosítás;
- milyen gyorsan lehet új munkát találni;
- milyen utazási vagy képzési költségek merülhetnek fel.
A háztartás szempontjából nemcsak az számít, hogy mennyi az ellátás havi összege, hanem az is, hogy pontosan meddig érkezik.
Példa egy család pénzügyi helyzetére
Tegyük fel, hogy egy család havi alapkiadása 350 000 forint. A munkáját elvesztő családtag nettó járadéka ennél jelentősen alacsonyabb, és csak 60 napig jár.
Ha a családnak nincs második keresete vagy megtakarítása, már az első hónapban pénzügyi hiány keletkezhet. A járadék lejárta után pedig teljes egészében kieshet az érintett rendszeres jövedelme.
Ebben a helyzetben a 90 napos maximum önmagában sem jelent három hónapnyi változatlan életszínvonalat. Inkább olyan részleges pénzügyi puffer, amely időt ad az álláskeresésre és a háztartás kiadásainak átszervezésére.
Mi történik a járadék lejárta után?
A 90 napos folyósítási idő kimerítése után álláskeresési járadék ugyanazon megállapított jogosultság alapján már nem folyósítható tovább.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintett minden állami segítségből kiesik. Továbbra is regisztrált álláskereső maradhat, és igénybe veheti például:
- a munkaközvetítést;
- a munkaerőpiaci tanácsadást;
- egyes képzési programokat;
- meghatározott foglalkoztatási támogatásokat;
- jogosultság esetén más szociális vagy munkaerőpiaci ellátásokat.
A nyugdíjkorhatárhoz közel állóknál külön feltételekkel felmerülhet a nyugdíj előtti álláskeresési segély lehetősége is. Ez azonban nem automatikusan jár a 90 nap lejárta után, és nem azonos az álláskeresési járadékkal.
Egészségügyi ellátás a járadék lejárta után
Az álláskeresési járadék folyósításának időtartama alatt az érintett biztosítottnak minősülhet. A járadék lejárta után azonban külön figyelmet kell fordítani az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság rendezésére.
Bizonyos esetekben a biztosítás megszűnése után még korlátozott ideig fennmaradhat az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság. Ha azonban az érintett ezt követően sem kerül új biztosítási jogviszonyba, és más jogcímen sem jogosult ellátásra, egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége keletkezhet.
Ezért a 90 nap lejárta nemcsak jövedelmi, hanem társadalombiztosítási szempontból is fontos határpont lehet.
Miért nehéz egyetlen szabállyal minden álláskeresőt kezelni?
A munkaerőpiacon nagyon eltérő helyzetek fordulnak elő. Van, aki néhány nap alatt talál új állást, míg másnak fél év vagy még hosszabb idő szükséges.
A munkakeresés időtartamát befolyásolhatja:
- a lakóhely;
- a végzettség;
- a szakmai tapasztalat;
- az életkor;
- az egészségi állapot;
- a mobilitás;
- a családi helyzet;
- a gazdasági ciklus;
- a helyi munkáltatók száma;
- a szakma iránti kereslet.
A 90 napos egységes felső határ egyszerűbbé és kiszámíthatóbbá teszi a költségvetési tervezést, de kevésbé tud alkalmazkodni az egyéni különbségekhez.
A 90 napos rendszer gazdasági egyensúlya
Az álláskeresési járadék időtartamának meghatározásakor két gazdasági szempont kerül egymással szembe.
Az egyik a szociális biztonság. Minél hosszabb ideig jár az ellátás, annál kisebb az esélye annak, hogy az állását elvesztő ember rövid időn belül súlyos anyagi helyzetbe kerül.
A másik a munkavállalási ösztönzés és a költségvetési teher. A hosszabb és magasabb ellátás többe kerül az államnak, és bizonyos helyzetekben csökkentheti a gyors elhelyezkedés pénzügyi kényszerét.
A magyar szabályozás a rövid időtartamú, erős munkavállalási ösztönzést biztosító modellhez áll közel. A 90 napos maximum azt feltételezi, hogy az ellátás csak a munkakeresés kezdeti időszakát hidalja át.
Gyakori tévhitek a 90 napos folyósításról
„Minden jogosult 90 napig kap járadékot”
Nem igaz. A tényleges időtartamot a jogosultsági időből számítják ki.
„A legalább 360 nap munka 90 nap ellátást jelent”
Nem igaz. A 360 nap jogosultsági idő főszabály szerint 36 nap folyósítási időt eredményez.
„A járadék három teljes hónapig jár”
Nem feltétlenül. A folyósítás napokban történik, a felső határ 90 nap.
„A járadék a munkaviszony megszűnésének napjától automatikusan elindul”
Nem igaz. A kezdőnap főszabály szerint az állami foglalkoztatási szervnél történő jelentkezéshez kapcsolódik.
„Munkába álláskor minden fennmaradó járadék elvész”
Nem minden esetben. Meghatározott feltételek mellett kérhető a fennmaradó összeg 80 százalékának egyösszegű kifizetése.
„A 90 nap után már semmilyen segítség nem vehető igénybe”
Nem igaz. A járadék megszűnik, de egyes foglalkoztatási szolgáltatások és más, külön feltételekhez kötött támogatások továbbra is elérhetők lehetnek.
Összegzés
Az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama Magyarországon jelenleg 90 nap. Ez azonban nem automatikusan járó időszak, hanem felső korlát.
A tényleges folyósítási idő főszabály szerint úgy számítható ki, hogy minden tíz nap jogosultsági idő után egy nap járadék jár. A teljes 90 naphoz ezért legalább 900 nap figyelembe vehető jogosultsági idő szükséges. A minimális 360 nap jogosultsági idő rendszerint 36 nap ellátást alapoz meg.
A 90 napos maximum gazdasági célja a gyors munkába állás ösztönzése és az állami kiadások korlátozása. Ugyanakkor jelentős pénzügyi kockázatot jelenthet azok számára, akik három hónapon belül nem találnak megfelelő munkát.
A legfontosabb gyakorlati tanulság, hogy az álláskeresőnek már a munkaviszony megszűnésekor érdemes kiszámítania a várható folyósítási időt, gyorsan regisztrálnia, azonnal elkezdenie az álláskeresést, és felkészülnie arra az esetre is, ha a járadék lejártáig nem sikerül elhelyezkednie.
